Lalia Gábor, főlevéltáros: Vándorsáskák a szabadkai határban

                                                   Vándorsáskák a szabadkai határban

 

 

   A forradalmat és szabadságharcot megelőző 1847-es év sem múlt el nyugodtan, és gond nélkül a szabadkai és környékbeli lakosság számára. Az izgalomról és félelemről ezúttal a sáskák gondoskodtak, melyek nagy rajokban lepték el városunk határát. Az eseményekről számtalan érdekes levéltári okmány is hitelt érdemlően vall, melyek tartalmával majd az alábbiakban, részleteiben is megismerkedünk. Amennyiben az említett okmányokat időrendi sorrendbe mozaikszerűen összeillesszük, elébünk tárul e természeti katasztrófa – Szabadka és környékére vonatkozó -minden apró részlete.

     Az alábbiakban három ilyen témával kapcsolatos okmányt ismertetek.

saska_1

     A szabadkai Városi Tanács már értesült róla, hogy Magyarország egyes megyéit sáskajárás tizedeli. A Mezőségen is 1847-ben pusztítottak, ahol is déli 11 órától délután 5 óráig egyfolytában taroltak és 20. 000 hold vetést pusztítottak el. A Királyi Helytartó Tanács augusztus 17-én értesíti a Városi Tanácsot, hogy Tolna vármegyében Bonyhád mezőváros határát hatalmas sáskahad lepte meg, és óriási pusztítást vittek végbe, és egyben utasítja a városi hatóságot a védőintézkedések megtételére. A hír, hogy a Palics környéki Tuk ugar földeken is sáskákat véltek felfedezni, lesújtóan hatott. Kuluncsits István főkapitány azon nyomban a helyszínre küldte Simony Mihály tiszti alügyészt, aki a következő tiszti jelentést tette:

  „Mai alulirott napon reggel bejelentve volt a Kapitányi hivatalnak, miként e város határában az úgy nevezett Tuk ugar földeken vetett kukoricákban sáska mutatkozik: -A bejelentés nyomán a hely szinén teendő vizsgálatra és jelentés tételre azonnal T.Kuluncsits István fő kapitány úr által kiküldve lévén hivatalosan jelentem, miként nyomban a hely szinére kirándultam s tapasztaltam miként a Tuk nevezetű ugar földeknek azon részén, melya Palits partján a Sándori szöllöknek éppen által ellenében tekint mint oly 200 láncnyi számtalan sáskák által meglepetett, úgy hogy minden lépten az ember 15 darabot kerget fel, ha pedig több ember hajhássza úgy méhrajként látszanak a kukorica felett sűrűn repülni.

  Kár még mai napon nem mutatkozik nagyon, csupán észrevehető hogy a kukorica leveleket megrágták, s a kukorica csiven lévő hajformát leették.

  A sáskábul nehányat elfogva azokat, valamint a megrágott kukorica levelekből nehányat imitt bemutatva, jelentésemet befejezem azon kijelentéssel, hogy a későbben tapasztalandókrul jelentést tenni hivatalom és kiküküldetésem folytán el nem mulasztandom.-

 saska_2

Kelt. Szabadkán 1847 Augusztus 22-én

                                                                                                            Simony Mihály   

                                                                                                            tiszti alügyész”[1]

 

 

    A Városi Tanács már másnap augusztus 23-án rendkívüli gyűlést tartott, melyen megvitatták az előállt rendkívüli helyzetet, és a sáskák elleni harc lehetséges változásait. A döntésekről és határozatokról gyorsposta útján azonnal értesítették Zomborban a vármegyei rendeket, akik még aznap u.n. kisgyűlést tartva véleményezték a helyzetet, és fontos rendszabályokat hoztak. Részlet a jegyzőkönyvből:

 „ Szabad kir. Szabatka város nemes Tanácsának f.é. augusztus hó 23-án tartott Tanács üléséből, a Jegyzőkönyv 3703 Szám alatt kelt azon levele, melly szerént e megyét sáskáknak határuk egy részbéni mutatkozásával értesitve kérelmüket oda irányoznák, hogy általuk immár üzöben vett sáska férgeknek további üzésében segéd kezeket nyujtani és őket tett intézkedéseimről értesiteni méltóztatnának.

 Az egybegyült Rendek elszomorodva értették megyénkben kebelezett Szabad kir. Szabatka város határában sáskáknak az adózó népre ugy, mint birtokos osztályra egyenlően vészhozó elterjedését, a karok és Rendek tehát Törvényhatósági kötelességüknek esmerték kettőzött gonddal és esélyel oda munkálni, hogy míg egyrészről a megyebeli lakosság a sáskák járásának borzasztó körülményeiről hiteles értesítést nyer, más részről tapasztaláson alapulva utba igazitatik, e közönséget maga után vono csapás nemű elkerülésére előzőleg és komolyan figyelmeztetendők az illető elöljárók és a megyebeli lakosok, hogy azon kártékony állatoknak kiirtására minden kitelhető módon és erő megfeszítéssel az elöljáróságnak czélszerű utmutatása mellett eszközöljék, és erre nézve e következendő rendszabályok hozattak, ugy mint:-

1. ször

 

 

2. szor

 

Minden vallású lelkészek járásbeli Szolgabiró urak által felszólítandók, hogy híveiket e tárgy fontosságáról   és sulyos következéseiről értesitsék, és őket a hatóságok által ez érdemben keletkező rendelmények pontos tellyesitésére serkencsék

3. szor

 

Járásbeli Szolgabiró uraknak kötelességül tétetett, hogy minden határban a községek részéről őröket álitcsanak, kik éjjel nappal a sáskák érkezésére felvigyáznak, mihez képest pusztító károk bekövetkezte előtt lehessen a hárító intézkedéseket halasztás nélkül alkalmaztattni, továbbá a sáskák mozdulatára és egyik határból a másikba való elköltözésére folyamatos felügyelés szükségeltetvén az őröknek szinte folyamatos felállitandásák mellett járásbeli Szolgabiró urak oda utasítatnak, hogy nem csak azok netalántáni elérkezésekről, hanem minden bekövetkezett változásokról – vándor csapatok mozgásaikról jelentéseiket első alispán úrhoz naponként beküldjék, mellyek kivonatban a N.m.m- kir. H.Tanácsnak felterjeszteni fognak.

4. szer

 

miután a sáskáknak általjános elűzetését a tapasztalás czélszerűtlennek bizonyitotta, mert az egyik helyről elhajtott sereg valamivel odébb vonulván ugyan az előbbi helyre visszatérve pusztitásait ismételve a munka erő csak elpazaroltatt. A megyei Rendek ezen általjános űzetési  módot elnem fogadván hogy egyessek azon esetben, ha sáska sereg a kukoriczát, szölöt, dohányt, burgonyát és más még lábon álló zöld veteményeket ellepné, ezen pusztitó férgeket azokból kiüzvén a közelebb fekvő üres térekre terelhessék – ellenben a sáskáknak amennyire lehető megszálási helyükön leendő tökéletes kiirtására nézve elhatározzák, hogy miután csak hajnalba és napnyugott után merevült helyzetüknél fogva könnyű modon öszve szedhetvén elemésztethetnek. Járásbeli Szolgabiró urak a sáskáknak reggeli és estéli órákban a nép által zsákokban leendő öszveszedetését és az ekként öszveszedett sáskáknak elégetéssel leendő megsemmisítését eszközöljék, ezen eljárásnál minden járásbeli tisztviselő urak segedelmeskedésük mellett müködjenek a rend fentartása tekintetéből lova és gyalog felvigyázók alkalmazandók, hogy pedig e rendszabál által annál biztosb siker ideztessék elő a nép ne csak fenyegetéssel hanem más édesgető módok által is serkentessék önnön java előmozditására járó ebbéli kötelességének tellyesitésire.

Noha ugyan eddig a gondviselés megyénkel ezen külömben általjánosnak tekinthetőmcsapással megóvta, miután azonban annak elterjedését meggátlani a közel menten maradtt vidéknek is éppen úgy érdekében állana, ennélfogva járásbeli Szolgabiró urak a szomszéd helység és más járásbeli népnek kölcsönös értekezés után a sáskák szedéséhez, és kiirtásáhozi alkalmazására felhatalmazttatnak, a földbirtokosok segédkezésének igénybe vételére nézve kijelentvén, hogy a megyei rendek biszton hiszék miszerint a földbirtokosok is, magok részéről előforduló alkalommal a szükséges erő kiállitásával az adózó népnek jó példát mutatni fognak – ellenkező esetben a rendkivüli közmunkák tétele iránt hozott törvények rendeletét igénybe venni el nem mulaszttanlják. – végre

5. ször

 

Megyénk keblében lévő – Zombor, Szabadka és Újvidék Szabad ki. Városok e jelen határozat közlendése mellett, az egyértelmű eljárása hivatalosan felszólitani rendeltettek.

           

Kiadá   Karácsony Leopold Bács Bodrogh megye első aljegyzője”[2]

                                                                                                                                 

 

 

      Az okmányok nem nevezik meg a sáska fajtáját, de miden bizonnyal a hírhedt vándorsáskák lepték el vidékünket, hiszen az un. olasz és marokkói sáskák csak jóval később, az 1860-80-as évektől pusztítottak e tájon, és korántsem voltak olyan veszélyesek, mint un. vándor testvérfajuk. A vándorsáskákról tudni kell, hogy olajzöld-barnás színűek, és egyike a legnagyobb hazai sáskafajoknak. A kifejlett egyedek kiterjesztett szárnyai elérik a 10 cm szélességet is. Az esti és kora reggeli órákban még aléltek, de a déli órákban hihetetlen aktívak és vitálisak. Megfogni ilyenkor szinte lehetetlen, hiszen 20-25 m magasságba felröppenve hatalmas köröket írnak le erős, csörömpölő hangot hallatva, majd valahol a közelben ismét a földre szállnak, folytatva tovább a termények pusztítását.

     A sáskák elleni védekezésnek sok változata ismert, úgy, mint hajtás által, beszántással, sáskairtó géppel (egyfajta borona), rovarfogó hálókkal, un. „cziprusi vászonsövénnyel”. Az alábbi dokumentum a szabadkaiak ádáz harcát ismerteti e fenyegető csapás ellen.   

 saska_3

Sáskairtás előmeneteléről szóló tiszti jelentés

 

Tisztelt Tanács!

 

        „ Városunk határában f.évi augusztus hó 22-én legelöbb észrevett-s hatóságnak azonnal feljelentett sáska féreg irtása körül rögtön azonnal – s folytatólag többször vközséggel együtt tartott komoly megfontolás és tanácskozás útján hozott intézkedések miképpi foganatositásáról s átalján a megrendelt s erélyesen folytatott sáska üldözés előmeneteléről hivatalosan van szerencsénk a Tettes Tanácsot tudósitani, s pedig mindenek előtt: hogy a mondott sáska a város napkeleti részén, jelesen pality tó fekvése közelében az ottan mintegy 4000  öles láncnyi kukorica földekben mutatkozott – a mely helyen is kisebb átrándulások mellett – állandóan meg is maradt – a mint is ez a Teltes Tanácsnak – s egyes tagjainak tudomására vagyon; az első mód a midőn t.i. a különben is ezen évszakban uralkodó drágaság által még inkább növesztett sáska pusztitásától elriadott s majd nem kétségbe esett lakoság a neki dobszó által tudtul adott veszély elháritására csoportosan s több ezrenkint a hely szinére sietvén – a velük hozott különbféle eszközökkel előidézett nagyobb lárma, kolompolás, döröngészek a mondott férgek űzőbe vétettek – a kívánt sikernek miben sem felelt meg – sőt az által – hogy az akkép felzavart sáska nagyobb területre elszélledt a később elfogadott fogdosása nevezetesen nehezitette; mely irtási módnak csak hamar elismert czéliránytalansága után megrendelt fogdossássali irtás egészen kedvezőbb eredményre vezetett- ugyanis – a majdnem egyedüli reményt tevő kukorica vetések megrontássátoli félelemtől elfogult lakoság egy egész hét alatt számba nem vehetett sokaságban a mondott kukoricásokban folytonosan – s önkényileg a sásaka fogdosásában oly annyira különös munkaságot tanusitott – miszerint ezen napok alatt elásott sáskák mennyiségét könnyen 150.pozs. mérőre tehetjük – miért is a midőn ezen mód czélirányosága felett ugyan azon hó 30-án tartott vegyes tanácsülés alkalmával első helyt alólirt a Tek: Tanácsot hivatalosan értesitettem volna, a kívánt siker annál biztosabbi elérése tekintetéből a más hatoságoknál is elfogadott dijjazási rendszer közpártolásra talált – s megrendeltetvén, hogy két vékás  zsáknyi szedett sáskátol ezüst 40 kr.nyi jutalom osztasék – ezen jutalmazás mellett folytatott majdnem három heti üldözésnek azon eredménye lett – hogy a kiosztott váltó 136 fr. 27kr. Arányához képest ezen időszak alatt főleg midőn a mondott jutalmazási illeték később megkettőztetett mintegy 76 pozsonyi mérő sáska földgyomrába rakatott – számba nem jövén azon szinte nem megvetendő sáska mennyiség – a melyet jobb állású polgártársaink szedvén – ettől mi jutalmat sem fogadtak el – s igy felsem jegyeztettek – miképp is az összesen elfogott sáskákat 226. pozs. Mérőre bátran kitehetjük. Mely előterjesztés kapcsában van szerencsénk azt is jelenteni – hogy ámbár megfeszitett szorgalommal s hosszabb ideig folytattatott a sáska irtás – azt mind azonban még nem lehet állitani – miszerint azok tökéletesen kiirtvák, a mit is főleg azon körülmény okozá, hogy a sáska kukoricásokban letelepült a hol legkivált az idén kukoricákra járt gyakori esők miatt valamint annak szára – úgy ballang a egyéb füvek magasra növén a mondott sáska magát könnyen elrejtheté – valamint szorgosabb kutatásnál jelenleg is igen csekély számmal csak ugya találhati  azoan az eme időben bejött kukorica szedés s az ezt nyomba követendő búza alái átaljános szántás biztos reményel kecsegtet, hogy valamint a még hátra maradt sáska – úgy azok által leteendő tojások teljesen kiirtandók lesznek – valamint is ez iránt az első helyt által kiküldött Jósics József városi főhadnagy által az illető földtulajdonosok komolyan odautasitottak – miszerint kukoricaszedés alkalmával a még itt ott található sáskákat, s netalán már lerakott tojásaikat tulajdon hasznuk tekintetéből is irtani minden módon törekedjenek – de azonfelöl azon esetre ha hogy a foganatba veendő szántások alkalmával azok tojásai nagyobb mennyiségben észrevétetni fognak – alegközelebb ez iránt m. m. helytartó tanács útján közlött utasitás értelmében teendő célszerű intézkedés végett ugyan azt azonnal feljelenteni szoros köteleségüknek ismerjük.

 

Kelt Szabadkán 1847. 8 hó 4-én.

 

                                                          Kuluntsis István főkapitány

 

                                               Dimitrijevity Iván aljegyző

                                               mint a sáska szedési jutalmazásra kirendelt pénzek számadója” [3]

 

 

 

  A fent közzétett hiteles dokumentumok igazolják, hogy a szabadkaiak az 1847-essáskák elleni csatát megnyerték. A sáskajárás emlékét őrzi a Sáskalapos elnevezésű helynév is (ma Tompa és Kelebia között elterülő 1823/24-ben befásított terület Magyarországon), mely valaha Szabadkához tartozott. Ilyen méretű sáskajárás többé nem veszélyeztette Szabadkát és környékét. Igaz ehhez nagyban hozzájárultak a századforduló táján végrehajtott dél-magyarországi vízszabályozó és lecsapolási munkálatok, minek folytán a sáskák elvesztették életterüket (a buja mocsári növényzet állandó lakója volt), és végleg eltűntek e környékről.

 

                                                                                                                       

                                                                                                               Lalia Gábor

                                                                                                               főlevéltáros   

 

 

 

 

Zusammenfassung

 

Heuschreckenplage

 

In den letzten Jahrhunderten bedeutete die Heuschreckenplage eine Katasrophe, die Hunger und Armut mit sich brachte. In den im Archiv in Subotica aufbewahrten Dokumenten sind Daten enthalten, die den Kampf der Einwohner mit der Heuschreckenplage, die den Stadtrand am 22.august 1847.  betroffen hat, beschreiben. Angegriffen wurden 200 Joch mit Mais bebauten Feldes. Fast einen Monat lang dauerte der von dem Magistrate organisierte Kampf . Mehr tausende von Einwohnern wurden engagiert, die Heuschrecken wurden in Säcke eingesammelt und dann vergraben. Für ihre Mühe haben 500 Teilnehmer sogar eine Geldbelohnung erhalten.

Durch die Austrocknung der Sümpfe am Ende des 19. Jahrhunderts verloren die Heuschrecken ihre Kolonie.

[1] Szabadkai Történelmi Levéltár (továbbiakban SZ.T.L.), F 2, 5.A.77/pol.1847

[2] SZTL, F2. 4.B.111./pol.1847

[3] SZ.T.L., 3-A-76 /pol.1847

Ostavite odgovor

Popunite detalje ispod ili pritisnite na ikonicu da biste se prijavili:

WordPress.com logo

Komentarišet koristeći svoj WordPress.com nalog. Odjavite se / Promeni )

Slika na Tviteru

Komentarišet koristeći svoj Twitter nalog. Odjavite se / Promeni )

Fejsbukova fotografija

Komentarišet koristeći svoj Facebook nalog. Odjavite se / Promeni )

Google+ photo

Komentarišet koristeći svoj Google+ nalog. Odjavite se / Promeni )

Povezivanje sa %s

%d bloggers like this: