VÖLGYI JÁNOS, SZABADKA EGYKORI POLGÁRMESTERE

 

Halász Tibor, levéltáros

VÖLGYI JÁNOS, SZABADKA EGYKORI POLGÁRMESTERE

Az 1941 áprilisában az akkori Jugoszlávia ellen lezajlott háborúban a magyar hadsereg alakulatai is részt vettek és a győzelem után Bácskát, így Szabadkát is, Magyarországhoz csatolták. Az új hatóságok Szabadka városának irányítását dr. Völgyi Jánosra bízták, arra az emberre, aki szakértelmét és hűségét a magyar államhoz már sokszor bebizonyította. Született szabadkai volt, aki már 1905-től a várost szolgálta mint tisztviselő. 1918 után nem volt hajlandó esküt tenni az új délszláv államnak, ezért állását el is veszítette. A SZHSZ Királyság hatóságai hazaárulásért el is ítélték és a sok évi börtönbüntetés elől kénytelen volt Magyarországra menekülni. 1941-ben tért vissza szülővárosába és két éven keresztül polgármesterként irányította a város életét. Ő szervezte meg a város magyar polgári közigazgatását és a város vezető tisztviselőjeként, résztvett a törvényhatósági bizottság, illetve a közigazgatási bizottság munkájában és irányításában. Életútjáról a legtöbb adat nyugdíjügyével kapcsolatban maradt fenn, mint a kinevezési rendeletek, a törzskönyvi lap, különböző igazolások, a törvényhatósági bizottság ülésein felvett jegyzőkönyvek kivonatai stb.

2635 Dani Hu hleba 27 7 1941

1941.7.27.

Szabadka város szolgálatában

Völgyi János 1880. május 24-én született Szabadkán. A jogi doktorátus megszerzése után 1903. január 1-től 1903. július 18-ig ügyvédjelöltként dolgozott. Ekkor, 1903. július 18-án joggyakornok lett a szabadkai királyi járásbíróságon és ekkor tette le első hivatali esküjét is. A királyi járásbíróságon 1905 júliusáig dolgozott és közben egy évi önkéntes katonai szolgálatot is teljesített. Közigazgatási pályafutását dr. Völgyi János 1905. július 11-én kezdte meg mint helyettes közigazgatási gyakornok Szabadka városánál. Mint tehetséges és szorgalmas hivatalnok, aki a magyar anyanyelve mellett jól beszélte a német és a bunyevác nyelvet is, gyorsan emelkedett a hivatali ranglétrán. Az 1906. június 21-én tartott közgyűlésen V. osztályú aljegyzővé választották, majd ugyanebben az évben, a főispáni kinevezésnek köszönhetően, már helyettes IV. o. aljegyző lett. 1908 áprilisában III. o. aljegyző, az 1908. december 10-én megtartott tisztújító közgyűlés pedig I. o. aljegyzővé választotta.

Az első világháború kitörése rövid időre megszakította dr. Völgyi János sikeres közigazgatási ténykedését és sok millió másik emberrel együtt, ő is bevonult katonának. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében 1914 októberétől 1916 júliusáig szolgált mint tartalékos hadnagy a császári és királyi 46. gyalogezredben, majd mint népfelkelő főhadnagy a szabadkai magyar királyi 6. népfelkelő gyalogezredben. A közigazgatási szolgálatba való visszatérése után, az 1916. október 28-án megtartott tisztújító közgyűlésen ismét megválasztották I. o. aljegyzővé. Ugyanezen év november 13-tól már Szabadka szabad királyi város helyettes főjegyzője, a főispán pedig kinevezte tiszteletbeli főjegyzővé is.

Két évvel később dr. Völgyi Jánost ilyen hivatali minőségben érte az első világháború befejezése, amely az Osztrák–Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország felbomlásával ért véget. A győztes antant és a szerb hadsereg 1918 őszén elfoglalta az akkori Magyarország déli területeit, Szabadkára pedig november 13-án vonultak be a szerb katonák. Mindössze néhány nappal később, november 20-án, a szerb katonai parancsnok elbocsátotta állásából, de az itteni lakosság kívánságára végül is kénytelen volt meghagyni hivatalában. A háború utáni szegénység és nyomor mindenkit súlytott, magát dr. Völgyi Jánost is. Habár magasrangú hivatalnok volt, hogy biztosítsa életfenntartását, 1919 telén zongoristaként dolgozott a Lifka moziban.

Dr. Völgyi János 1920 márciusáig maradhatott meg hivatalában. Mivel nem volt hajlandó letenni az esküt az új délszláv államnak, a SZHSZ Királyság belügyminisztere az 1920. március 20-án hozott határozatával, több társával együtt, őt is elbocsátotta állásából nyugdíjra való jogosultság nélkül.[1] Állás és fizetés nélkül maradva, dr. Völgyi János továbbra is a szabadkai magyarság egyik vezető személyisége maradt. A Magyar Olvasókör egyik alapítója és vezetőállású embere volt, 1920 augusztusától 1921 novemberéig pedig a Bácskai Napló keresztény magyar napilap szerkesztője, majd felelős szerkesztője volt. Titokban, együttműködve dr. Varga György ügyvéddel, híreket és újságokat küldött át Magyarországra, hogy az ottani vezető köröket tájékoztassa a Szabadkán uralkodó állapotokról. E tevékenységéért a szerb-horvát-szlovén királyi ügyészség 1921. november 18-án letartóztatta kémkedés és hazaárulás vádjával, dr. Varga Györggyel és több társával együtt. Miután majdnem egy évet töltött vizsgálati fogságban, 1922. szeptember 27-én a szabadkai királyi törvényszék dr. Völgyi Jánost öt évi fogházra ítélte. Néhány nappal később, kijátszva őrei éberségét, szeptember 30-a éjjelén sikerült megszöknie börtönéből és átjutni a határon Magyarország területére.

Immár szabad emberként, dr. Völgyi János Magyarország területén is még egy rövid ideig mint Szabadka városának tisztviselője dolgozott. Ugyanis a trianoni határok megvonása után, Szabadka régi területeinek mintegy egyötöde továbbra is Magyarországhoz tartozott és az itteni közigazgatásban tevékenykedett. 1923. október 31-én nyugdíjaztatták és Budapestre költözött. 1928 júniusában dr. Völgyi János a magyar miniszterelnökség irányítása alatt álló Szent Gellért Társasághoz lett szolgálatra behíva, melynek a fő feladata a SZHSZ Királysághoz csatolt területekről elmenekült magyarok megsegítése volt. A Társaság budapesti, a VIII. kerületi Vas utca 7. szám alatt található hivatalában dolgozott mint a délvidéki politikai sajtó és gazdasági ügyek előadója, egészen 1941 áprilisáig. Mint a Társaság igazgatója írta dr. Völgyi Jánosról nyugdíjügyének elintézése céljából kiadott igazolványban, „egész működése alatt ügybuzgó, lelkes, kitünő tisztviselő volt, aki délvidéki helyi, nyelvi stb. ismereteivel nagy szolgálatokat tett a Szent Gellért Társaságnak, s a délvidéki magyarság ügyének is”.[2] Az egész emberiség sorsát megrengető második világháború kitörése tette lehetővé számára, hogy 1941 áprilisában visszatérjen szülővárosába, Szabadkára.

 F-060_8686-1942

Visszatérés Szabadkára

Az 1930-as évek végén Horthy Miklós vezette Magyarországnak komoly külpolitikai sikerei voltak. A náci Németország és a fasiszta Olaszország segítségével a régi, történelmi Magyarország területeiből visszaszerezte a Felvidék egy részét, Észak-Erdélyt és Kárpátalját is. 1941 áprilisában, miután Németország, Olaszország és Bulgária lerohanta Jugoszláviát, a magyar honvédség is bekapcsolódott a hadműveletekbe. A jugoszláv állam gyors legyőzése és feldarabolása után, Magyarország visszakapta Bácskát, a baranyai háromszöget, Muraközt és Murántúlt. A visszafoglalt területeken a magyar állam katonai közigazgatást vezetett be, melynek élén a Déli Hadsereg Katonai Közigazgatási Csoport Parancsnoksága állt Novákovits Béla tábornok vezetésével.

Szabadkára a honvédség csapatai gróf Stomm Marcel tábornok vezetésével április 12-én vonultak be. Mivel a jugoszláv hadsereg alakulatai már korábban visszavonultak, komoly harcokra nem került sor. Némi ellenállást csak szervezetlen csoportok, illetve egyének nyújtottak, így a magyar honvédek napokon keresztül igazi hajtóvadászatot folytattak az ún. „csetnikek” ellen, nem kímélve a civil lakosságot sem. E harcoknak és a kivégzéseknek legkevesebb 181 áldozata volt, míg a magyar katonaság tagjai közül hatan estek el,[3] illetve két szabadkai magyar, az ún. nemzetőrség tagjai, akik a honvédekkel együtt vettek részt a harcokban.[4]  F-060_V_44378-1943

Szabadkán a hatalmat Bittó Dezső tábornok, városi katonai parancsnok vette át. 1941 tavaszán napirenden voltak a tömeges letartóztatások és internálások a palicsi úton lévő két táborba, illetve az 1918. október 31-e után itt letelepedett délszláv lakosság kitelepítése. Az elűzött lakosság helyére a magyar állam bukovinai csángókat telepített le. Némi átszervezések és átnevezések után, Szabadka akkori területén[5] három csángó település jött létre, Andrásfalva (a korábbi Karađorđevo és Pavlovo), Andrásföldje (Mali Beograd település) és Andrásnépe (a korábbi Kočićevo).

1941 áprilisában, a meglehetősen nagy felfordulás képét mutató szülővárosába tért vissza dr. Völgyi János. Az 1941. április 26-án kelt levelében Novákovits Béla tábornok értesítette Szabadka városi katonai parancsnokát, hogy dr. Völgyi János városi főjegyzőt a magyar királyi belügyminiszter kirendelte mellé közigazgatási előadónak.[6] A városi katonai parancsnokság keretében a közigazgatási előadó feladata a magyar polgári közigazgatás megszervezése volt, hogy a katonai közigazgatás megszünése után képes legyen átvenni a város irányítását. Ezt a meglehetősen nehéz feladatot dr. Völgyi János sikeresen teljesítette és kiérdemelte, hogy később, mint polgármester irányítsa szülővárosát.

 

A polgármesteri hivatal élén

A magyar kormány döntése alapján a katonai közigazgatás 1941. augusztus 15-én szünt meg és a hatalmat a polgári hatóságok vették át. Dr. Völgyi Jánost a magyar királyi belügyminiszter, dr. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc nevezte ki, ideiglenes hatállyal, Szabadka szabad királyi város polgármesterének és augusztus 9-én kelt levelében felhívta, hogy „kinevezési okiratának átvétele és a hivatali eskü letétele végett 1941. augusztus hó 13-án d. e. 10 órakor Szabadka sz. kir. város főispánjánál jelentkezzék és hivatalát az eskü letétele után nyomban foglalja el”.[7] A katonai közigazgatás megszünésével, ténylegesen augusztus 16-tól vette át a város, vagyis Szabadka szabad királyi város polgármesteri hivatalának irányítását. Mint polgármesternek, dr. Völgyi Jánosnak egyik első rendelete éppen a polgári közigazgatás szervezetének meghatározása, az ügyosztályok hatásköreinek, illetve vezetőinek kijelölése volt. Némi változtatások ellenére, ez a közigazgatási rendszer egészen 1944 októberéig működött. Az általa létrehozott közigazgatási rendszer pedig a következőképen nézett ki:

Elnöki osztály – maga a polgármester közvetlen hivatala.

  1. Polgármesteri ügyosztály (helyettes polgármesteri ügyosztály) – vezetője dr. Székely Jenő, helyettes polgármester. Ide tartoztak az anyakönyvi ügyek, katona ügyek, levente ügyek, hadigondozási ügyek, népmozgalmi nyilvántartás, II. fokú közigazgatási és kihágási ügyek.
  2. Polgármesteri ügyosztály (főjegyzői ügyosztály) – vezetője dr. Mócsy István főjegyző. Ide tartoztak a személyzeti ügyek, fegyelmi ügyek, az állampolgársági és illetőségi ügyek, a törvényhatósággal kapcsolatos ügyek, szolgálati szabályzatok és utasítások, statisztika, levéltár, az iktató és a kézbesítőhivatal, szociális ügyek.

III. Polgármesteri ügyosztály (kultúrügyosztály) – vezetője dr. Bajsai Vojnits Aladár tanácsnok. Ide tartozott a közoktatás, a színház, a gyermekvédelmi ügyek, cserkészet, az idegenforgalmi és sport ügyek, az egyesületi ügyek, szobrok és emléktáblák elhelyezése, kiállítások rendezése, tankötelesek nyilvántartása.

  1. Polgármesteri ügyosztály (gazdasági ügyosztály) – vezetője dr. Mihályi László tanácsnok. Ide tartoztak a közellátási ügyek, a városi ingatlanokra vonatkozó ügyek, erdészeti ügyek, Palicsfürdő ügyei, parkok létesítése, utcák tisztítása, hivatali helyiségek fűtéséről való gondoskodás, az üzemek irányítása és felügyelete.
  2. Polgármesteri ügyosztály (pénzügyi ügyosztály) – vezetője dr. Fehér Sándor tanácsnok. Ide tartozott a költségvetés elkészítése, pénztárak felügyelete, a kölcsönök és a tartozások ügyei, a díjszabások meghatározása, a nyugdíjakkal kapcsolatos teendők, a házipénztár, a javadalmi hivatal és a vágóhíd felügyelete.
  3. Polgármesteri ügyosztály (I. fokú közigazgatási hatóság) – vezetője dr. Zolnay András tanácsnok. Ide tartoztak első fokon az iparügyek, légoltalmi ügyek, tűzoltósági ügyek, kórházi ápolási ügyek, kihágási bíráskodás, hatósági tanúsítványok és bizonyítványok kiállítása.

VII. Polgármesteri ügyosztály (műszaki ügyosztály) – vezetője Czuczy Emil műszaki tanácsnok. Ide tartozott a köz- és magánépítkezések ügyei, a városi épületek karbantartása, városrendezés, utak és csatornák építése és karbantartása, vízjogi ügyek.

Egy évvel később, dr. Völgyi János 1942. október 19-én hozott rendeletével létrejött a

VIII. Polgármesteri ügyosztály (közellátási ügyosztály) – vezetője dr. Zolnay András tanácsnok lett, aki korábban a VI. ügyosztályt irányította.

A polgármesteri hivatal keretében további hivatalok és szolgálatok is működtek. Ilyenek voltak az árvaszék, a tisztiügyészség, a tisztiorvosi hivatal, az állatorvosi hivatal, a városi adóhivatal, a javadalmi hivatal, a számvevőség, az anyakönyvi hivatal, a segédhivatal (iktató, levéltár), a járlathivatal, a szociális ügyosztály, a birtokpolitikai osztály, a tűzoltóság, a városi vágóhíd, a vegykisérleti állomás.

Dr. Völgyi János a felekkel való érintkezést is szabályozta az 1941. október 14-én kiadott rendeletével.[8] Mint a rendelet bevezetőjében írja, tudomására jutott, hogy egyes tisztviselők az ügyfelekkel szemben nem viselkednek udvariasan és előzékenyen. Éppen ezért nyomatékosan figyelmeztetett minden tisztviselőt és alkalmazottat, hogy a hivatali érintkezésben és az ügyfelekkel szemben is kötelező az előzékeny és udvarias magatartás, mivel ők „szolgálják és orvosolják a hozzájuk fordulók kéréseit és panaszait”, továbbá azt is elvárja minden tisztviselőtől, hogy „megértő, udvarias, emberséges legyen a város legszegényebb, legelesettebb polgárával szemben, éppen úgy, mint a leggazdagabbal,” mert erre kötelezi őket hivatásuk, kultúrájuk. Rendeletében dr. Völgyi János azt is kihangsúlyozta, hogy a felekkel való érintkezésben a köztiszviselőket át kell, hogy hassa az a tudat, hogy különösen ők a felelőssek a nemzet sorsáért, a nemzet tagjai közötti együvé tartozás érzésének kifejlesztéséért és ezért, aki az ügyfelekkel modortalan, türelmetlen vagy durva is, „az nem csak fegyelmi vétséget követ el, hanem a nemzet szebb és boldogabb jövendőjének kialakitását gátolja”. A hivatalnokoknak az is elsőrendű kötelessége, hogy ne utasítsa vissza a nem jó vagy rosszul megszerkesztett kérvényeket, mert ezzel különösen a szegényeknek és az írástudatlanoknak ártanak, „akiknek egy egy kérvény megirása nagy nehézségeket okoz”. Ilyen esetekben a hivatalnok köteles az ügyfél panaszát vagy kívánságát jegyzőkönyvbe venni. Ezen rendelet szerint az ügyfeleket nemcsak, hogy nem szabad feleslegesen várakoztatni, hanem a hivatalnokok kötelesek a pár perccel a hivatalos órán túl érkezett ügyfeleket is fogadni, ha a város külterületeiről érkeztek, mert ami a hivatalnoknak „pár percnyi késedelmet jelent, az a kérvényezőnek, az ügyfélnek esetleg egész napjába kerül és ezzel kereseti lehetőséget veszit”. Az ügyfelekkel azért is kötelező előzékenyen és udvariasan viselkedni, hogy érezzék azt, hogy a városházán „nem ridegen ügyiratokat intéznek, hanem magyar testvéri szeretettel intézik a tisztviselők magyar testvéreik ügyeit még akkor is, ha ez a magyar testvérünk a magyar nyelvet nem birja”. Dr. Völgyi János azt is kilátásba helyezte, hogy maga személyesen is ellenőrizni fogja a rendelet betartását és az e téren észlelt mulasztást a legszigorúbban fogja megtorolni.

Dr. Völgyi Jánosnak, aki annyira fontosnak tartotta az ügyfelekkel való udvarias és előzékeny viselkedést, szemet szúrt, hogy ugyanezek az ügyfelek ügyeik intézése során dohányoznak és köpködnek a városháza folyosóin. Az 1942. január 22-én, az ügyosztályvezető uraknak küldött  körrendeletében,[9] közli velük, hogy a korábbi tiltása ellenére ismét azt tapasztalta, hogy sokan köpködnek és dohányoznak a városházán. Éppen ezért felhívta az összes ügyosztályvezetőt, hogy „minden rendelkezésre álló eszközzel akadályozzák meg a felek dohányzását, továbbá köpködését és szükség esetén vegyék igénybe a rendőrhatóság közbenjöttét is, hogy a tilalom jövőbeni megszegését egyszer és mindenkorra megakadályozhassák”. Külön utasította Czuczy Emil műszaki tanácsost, hogy „nyomasson jól olvasható kartonokat e tilalomról, s azokat a városháza folyosóin, …úgy helyeztesse el, hogy bárki által is észrevehetők legyenek, továbbá gondoskodjék megfelelő számú köpőcsésze elhelyezéséről a folyósókon, hogy azok könnyen fellelhetők legyenek és a felek rendelkezésére állhassanak”.

 

A törvényhatósági bizottság megalakulása

A polgári közigazgatás bevezetésével Szabadka nemcsak a szabad királyi városi címét kapta vissza, hanem hivatalosan is törvényhatóságnak számított. A város legfontosabb testülete, a törvényhatósági bizottság, vagyis a városi közgyűlés, ünnepélyes keretek között 1942. január 24-én alakult meg.[10] Az alakuló közgyűlésre, a Szent Teréz kegyúri templomban megtartott szentmise után, a városháza dísztermében került sor. A díszközgyűlés keretében hivatalosan is beiktatták tisztségébe Szabadka főispánját, dr. Reök Andort. A korabeli szokásoknak megfelelően, a törvényhatósági bizottság levélben, amely meglehetősen jól bemutatja az akkori magyar állam politikai elképzeléseit, értesítette Magyarország kormányzóját, Horthy Miklóst, megalakulásáról:

„Főméltóságu Kormányzó Urunk!

A mindenható Isten kegyelmével a huszonhárom éves megszállásból felszabadult Délvidék legnagyobb városának, Szabadka szabad királyi városnak törvényhatósági bizottsága ismét megalakult, mélységes hódolatunkat és soha el nem muló hálánkat fejezzük ki Főméltóságod iránt, aki kiszabadította városunkat a kegyetlen balkáni elnyomatásból és visszahozott bennünket édes Hazánk, a szentistváni Magyarország testébe, magyar véreinkhez.

A mai vérzivataros nehéz időkben, amikor egy uj történelmi korszak van alakulóban, tudatában vagyunk annak, hogy a szavakban, irott sorokban kifejezett szeretetünket, hódolatunkat és hálánkat azzal fejezzük ki, bizonyitjuk be legjobban Főméltóságod iránt, ha áldozatos lélekkel, magyaros szivünk minden melegével és sokat szenvedet magyar Hazánk iránti végtelen szeretettel dolgozunk a kötelességtudás szent érzésétől áthatva és Szabadka szabad királyi város közönsége, törvényhatósága vezetésével, irányitása mellett küzd a nemzetegésszel vállvetve a boldogabb magyar jövendőért, a régi nagy Magyarország feltámadásáért.

Kérjük ebből az alkalomból is a magyarok Istenét, tartsa meg még nekünk Főméltóságodat nagyon sokáig, az emberi kor legvégső határáig, hogy a mai világháboru tengerén tornyosuló hullámok között nemzetünk hánykodó hajóját biztos kezével, bölcs vezetésével vihesse ki a viharos övezetből a nyugalom, fejlődés és béke kikötőjébe.”

A törvényhatósági bizottság ülésein a főispán elnökölt, távollétében pedig a város polgármestere, dr. Völgyi János. A bizottság 78 tagjainak nagyobb részét a belügyminiszter nevezte ki, a többiek pedig vagy szakszerűség címén vagy hivatalból voltak tagjai.[11] Az 1942. február 10-i ülésen megalakult a 13 városi szakbizottság, illetve megválasztották tagjaikat.[12]

 

Egy polgármesteri jelentés

A törvényhatósági bizottság mellett az egyik legfontosabb testület a közigazgatási bizottság volt. Kb. 20 tagja volt, ülésein a főispán elnökölt, távollétében pedig a polgármester, dr. Völgyi János. Fő feladata a városi hatóságok feletti ellenőrzés volt, ezért havi, illetve félévi rendszerességgel kapta a jelentéseket a polgármestertől, az árvaszéktől, a tisztiorvosi hivataltól, a törvényszéki fogdától, a rendőrségtől pedig a közbiztonsági jelentést. A közigazgatási bizottság első ülését 1942. május 12-én tartotta meg és ekkor tárgyalta az első polgármesteri jelentést is az 1941. augusztus 16-tól 1942. április 30-ig eltelt időszakról.[13]

A jelentés az említett, mintegy nyolc és fél hónapos időszak eredményeiről, gondjairól számolt be, illetve statisztikai adatokat közölt. A jelentés szerint Szabadkán 1537 születtek, 655 kötöttek házasságot és 1372 elhaláloztak. Összesen 549 személy kapott iparjogosítványt és sok, 825 kihágási ügy is volt, főleg mezőgazdasági termények hamisítása miatt. A közoktatás terén hatalmas gondot jelentett, hogy az iskolák számára nincsenek megfelelő épületek és ezmiatt sok panasz érkezett a lakosság részéről. A régi, nagy múlttal rendelkező városi zeneiskola újjá lett szervezve és már 205 tanulója volt. A város támogatásával Palicson megkezdte működését a KALOT[14] bácskai népfőiskolája, a következő tanévben pedig megindul az óvónőképzés, illetve a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek jóvoltából, a tanítónőképzés is Szabadkán. A város és lakossága számára hatalmas gondot jelentett a belvíz, amely a nagy őszi esőzések, majd a hóolvadás következménye. Legalább 2433 épületben keletkezett kár, 50 ház összeomlott, 415 esetben pedig ki kellett költöztetni a lakókat. Ugyanekkor a város határában kb. tízezer hold volt víz alatt.[15] A belvízkárosultak elhelyezése csak fokozta a városban különben is fennálló nagy lakáshiányt. A városi lakáshivatal ebben az időben már 4224 lakást utalt ki, de az igazi megoldást majd csak a magánépítkezések várható megindulása fogja jelenteni. A polgármesteri jelentés részletesen foglalkozik a közellátási helyzettel. Ami a lisztet és a kenyeret illeti, a lakosságnak kb. a fele rendelkezik gabonalappal és vámőrlési engedéllyel, a lakosság másik fele pedig jegyrendszer alapján részesül ellátásban. Hússal és zsírral való ellátás egyenlőre kielégítő, mivel a városnak havonta ezer sertést szabad közfogyasztásra levágnia és egyenlőre nem kellett bevezetni a jegyrendszert. De mivel a sertések beszerzése körül nehézségek várhatóak, a város már most bérhizlalási szerződéseket kötött a sertéstartó gazdákkal. Burgonyával és a cukorral való ellátás kielégítő. Burgonyából jutott piaci eladásra is, míg cukorból a rendes heti fejadag 13 dkg. Igazán nagy gondot jelentett a lakosság ellátása lábbelivel, mivel a Lábbeli Központ a szükséges mennyiségnek még az egy harmadát sem volt képes kielégíteni, május hónapra pedig a város mindössze 1300 darab cipőre jogosult. A nehéz téli időszakban a lakosság ellátása tűzifával biztosított volt. A városi erdőgazdaságból 26.000 m3 tűzifa és 240.000 kéve rőzse került közfogyasztásra, míg a tűzifakereskedők további 70.000 m3 szállítottak Szabadkára.

 

A polgármesteri kinevezés

Dr. Völgyi Jánost, aki 1941 augusztusában csak ideiglenes hatállyal volt kinevezve, a magyar királyi belügyminiszter, dr. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc 1943. május 27-én küldött leiratában nevezte ki Szabadka szabad királyi város polgármesterének. A korabeli törvényes előírásoknak megfelelően, a belügyminiszter leiratát a város főjegyzője mutatta be a törvényhatósági bizottságának, amelyet a bizottság egyhangúlag hozott határozatával tudomásul is vett.[16]  A határozathozatal után az elnöklő főispán, dr. Reök Andor felkérésére dr. Völgyi János polgármester a következő esküt tette le: „Én dr. Völgyi János esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre, hogy Magyarországhoz, annak alkotmányához és Magyarország Kormányzójához hű leszek, Magyarország törvényeit, és törvényes szokásait, valamint az alkotmányos formáju rendeleteit megtartom, hivatali elöljáróimnak engedelmeskedem, a hivatali titkot megőrzöm és hivatali kötelességeimet pontosan és lelkiismeretesen teljesítem. Isten engem ugy segéljen!”  Ezután az elnöklő főispán köszöntötte a város polgármesterét, rámutatva arra, hogy dr. Völgyi János a világháborút megelőzően is minden erejével és buzgalmával Szabadka városát szolgálta, még akkor is, amikor kénytelen volt elhagyni szülővárosát és Budapestre költözni. A katonai közigazgatás alatt és után is lankadatlan buzgalommal, fáradságot nem ismerve végezte a nehéz szervező munkát szülővárosa szolgálatának szánva életét. E munka jutalmaként „elérte most azt a magas és díszes poziciót, amely koronája értékes munkás életének”. Válaszolva a főispán üdvözlő szavaira, dr. Völgyi János megköszönte „a szivbeli szeretetből fakadó meleg szavakat és örömének adott kifejezést, hogy annak a városnak neveztetett ki polgármesterévé, melyért sohasem szünt meg dolgozni, munkálkodni és minden erejét, tudását latbavetve Szabadka felvirágoztatását előmozdítani”. Mint mondotta, Szabadkáért, mint szülővárosáért a jövőben is mindig kész bármely körülmények között is tovább munkálkodni és a város érdekeit szolgálni.

 

Dr. Völgyi János nyugdíjaztatása

Nem sokkal később, dr. Völgyi János beadvánnyal fordult a belügyminiszterhez és idős korára, illetve megrongált egészségi állapotára való tekintettel nyugállományba való helyezését kérte. A kérésnek helyt adva, a belügyminiszteri rendelet dr. Völgyi János nyugállományba való helyezéséről 1943. július 30-án érkezett meg a polgármesteri hivatalba, azzal, hogy polgármesteri állása hivatalának átadása napján szünik meg és a városnak intézkednie kell nyugellátásáról.

Dr. Völgyi János nyugdíjügyét 1943. augusztus 11-én tárgyalta a törvényhatósági bizottság.[17] A belügyminiszteri rendeletet a bizottság egyhangúlag tudomásul vette és érdemeire való tekintettel számára a nyugdíjösszeget száz százalékos összegben állapította meg. A törvényhatósági bizottság azért döntött így, mert „ezen különös méltányosságot dr. Völgyi Jánossal szemben annál is helyénvalónak tartottuk alkalmazni, mert ezzel is le akartuk róni a hálá adóját a 23 évi szerb uralom után a magyar közigazgatást ujra bevezető, a szülővárosából a szerb hatóságok által elüldözött, kitünő főjegyzőnk, majd polgármesterünk eredményes és fáradhatatlan munkájáról.” E határozat alapján dr. Völgyi János havi nyugdíja összesen 1080 pengő és 10 fillérben lett megállapítva (782 pengő törzsnyugdíj, 112 pengő 50 fillér városi pótilletmény, a feleség utáni 60 pengő családi pótlék, 125 pengő 50 fillér lakbérpótlék). Az ülés rövid felfüggesztése után a közgyűlési teremben megjelent dr. Völgyi János és az ülés újbóli megnyitása után a főispán üdvözölte a „Méltóságos Polgármester Urat”, majd közölte vele a törvényhatósági bizottság határozatát. Mint elmondta, fájó szívvel mond búcsút tőle és mélységes hálával köszöni meg áldozatos és önzetlen munkáját, szívből kívánva neki, hogy a jó Isten éltesse jó egészségben és halmozza el áldásaival. Ezután a „Tekintetes Törvényhatósági Bizottsághoz” fordulva arra tett javaslatot, hogy „a törvényhatósági bizottság rendelje el dr. Völgyi János polgármester érdemeinek jegyzőkönyvi megörökitését és határozza el, hogy a Polgármester Ur arcképét megfesteti, amit a polgármesteri tanácsteremben elhelyez”. A főispán után dr. Dekker Endre[18] törvényhatósági bizottsági tag emelkedett szólásra, hogy búcsút vegyen „a város szeretett és tisztelt polgármesterétől”. Röviden áttekintve életútját, megjegyezte, a polgármesterségre gondolva, hogy „kevesen mondhatják el magukról, amit ő elmondhat, hogy nem hiába dolgozott és Isten kegyelméből megélte a legszebbet és legjobbat, amit ember megélhet: beteljesedett legszebb álma és vágya és elért még életében azt, aminek csaknem negyed századig élt, amiben hitt, amit remélt és ami életét tartalommal töltötte el”. Hosszú beszédében nem fukarkodott a dicsérő szavakban, amikor dr. Völgyi János polgármesteri munkásságát értékelte. Mint elmondta, dr. Völgyi János „abszolut hozzáértéssel és nemes ambiciótól hevitve csinált ismét várost e városból” és neki köszönhető, hogy „e városnak annyi év után ismét európai szinvonalu közigazgatása van, hogy kitünő tisztviselői kar szolgálja a várost és dolgozik a haza javára”. A város polgári közigazgatását pedig nemcsak, hogy sikeresen megszervezte és irányította, hanem ezt „magyar alapon, magyar szivvel, hazafias kötelességtudással és ügyszeretettel” tette.

A beszédek után a törvényhatósági bizottság egyhangúan határozatot hozott, hogy az utókor számára jegyzőkönyvileg megörökiti azokat az érdemeket, amelyeket dr. Völgyi János a város szolgálatában tett, illetve megfesteti arcképét és azt a polgármesteri tanácsteremben helyezteti el. A határozat így foglalata össze érdemeit:

„Dr. Völgyi János nevét városunk történetébe aranybetűkkel írta be és az ő érdemdus müködését hirdetik azok az alkotások, amelyek két évi polgármestersége alatt létesültek a városunkban. Ilyenek a kegyes tanitórend szabadkai letelepitése, Palicson Kalot népfőiskola létesitése, a magyar kulturális egyesületek müködésének felujitása, a várostól a trianoni békeszerződés következtében elszakitott Tompa-kelebiai birtoknak a város birtokába való visszajuttatása, a városi gázgyár, a palicsi elhanyagolt fürdő restaurálása és fejlesztése, a sokgyermekes családok részére külön lakótelep létesitése és mindmegannyi intézkedés és alapítás, amely a sokat szenvedett várost olyan nagyon szerető fiának meleg szivéből fakadt és első polgárának gondoskodásából létesült.”

A közgyűlési tagok lelkes éljenzése és tapsa között dr. Völgyi János szólalt fel és a következő szavakkal mondott köszönetet a törvényhatósági bizottságnak:

„Mély hálával és köszönettel vettem azokat a kedves szavakat, amelyeket Főispán Ur és Dekker Endre bizottsági tag ur hozzám intézni szivesek voltak. Mindig száz százalékos munkát akartam városomnak nyujtani és most, amikor a törvényhatósági bizottság részemre száz százalékos nyugdijat állapitott meg, az én nagy munkámat száz százalékos szeretettel és elismeréssel méltóztattak honorálni. A tőlem telhetőt a jövőben is mindig, minden körülmények között meg fogom tenni szeretett szülővárosomért és boldog leszek, ha közremüködésemmel annak ügyét bármilyen irányban előbbre vihetem. A határozatban kifejezésre juttatott elismerésért és az irányomban megnyilvánult jóindulatért ismételten hálás köszönetet mondok és a törvényhatósági bizottság további munkájára a Jó Isten áldását kérem.”

Dr. Völgyi János 1943. augusztus 31-ig állt a polgármesteri hivatal élén. A magyar királyi belügyminiszter augusztus 24-én hozott rendeletével[19] az addigi helyettes polgármestert, dr. Székely Jenőt nevezte ki polgármesternek, aki hivatalát szeptember 1-én foglalta el.[20]

 

Dr. Völgyi János könyvadománya

  1. október 15-én kelt levelében Lévay Endre, a Városi Könyvtár igazgatója értesítette a polgármesteri hivatalt, hogy a könyvtár gyűjteménye értékes adománnyal gyarapodott.[21] Mint levelében írta, a város nyugalmazott polgármestere, dr. Völgyi János saját könyvtárából közel 220 kötet könyvet ajándékozott a könyvtárnak, melyek között értékes művek és bibliográfiai szempontból ritka kiadványok is találhatóak. Dr. Vojnits Aladár kultúrtanácsnok javaslatára, a könyvadomány ügyét a törvényhatósági bizottság az 1943. november 6-án tartott ülésén megtárgyalta és a következő egyhangú véghatározatot hozta: „Lelkes örömmel vesszük tudomásul, hogy dr. Völgyi János nyugalmazott polgármester a Városi Könyvtárnak 220 kötet értékes könyvet adományozott. Dr. Völgyi János polgármester urnak, akinek a városi Könyvtár elhelyezése és ujjászervezése körül nagy érdemei vannak, nemes áldozatkészségéért hálás köszönetünket nyilvánitjuk és őt erről jegyzőkönyvi kivonattal értesitjük.” Mint a kézbesítési ív bizonyítja, a jegyzőkönyvi kivonatot dr. Völgyi János a Damjanich utca 21. szám alatt található lakásán át is vette.[22]

Immár mint csak nyugdíjasnak, dr. Völgyi Jánosnak is át kellett élnie 1944-ben először a német csapatok megjelenését Szabadkán, majd pedig a város többezer zsidó származású polgárának elhurcolását a náci haláltáborokba, a szövetségesek légierejének bombázásait és a győztes partizán- és szovjet csapatok bevonulását Szabadkára 1944. október 10-én. Őt is, mint a megszálló magyar hatóságokkal együttműködő személyt, letartóztatták és kivégezték a Zentai úti temetőben, többszáz honfitársával együtt. Itt a tömegsíroknál kialakított emlékhelyen, az ő neve is felkerült az áldozatok emlékére elhelyezett táblákra.

 

 ZUSAMMENFASSUNG

Dr Völgyi János, Bürgermeister der Stadt Subotica

Der Jurist Dr János Völgyi ist in Subotica gebohren. Von dem Jahre 1905 arbeitet er in der städtischen Adminsitration. Nach dem ersten Weltkrieg ist er von der Seite der neuen Regierung Jugoslawiens als Verräter verurteilt. Flieht nach Ungarn und lebt dort bis dem Jahre 1941. Nach dem Abbruch des Königreiches Jugoslawiens, Batschka, so auch die Stadt Subotica kommt in Besitznahme des Ungarischen Staates. Dr János Völgyi kommt nach Subotica zurück und im august 1941. ist zum Bürgermeister gestellt. Von diesem Posten aus leitet er erfolgreich die städtische Administration. Auf dieser Stellung bleibt er bis seiner Pensionierung im Jahre 1943.   

 

SAŽETAK

Dr Velđi Janoš bio je rođeni Subotičanin, a po struci pravnik. Od 1905. godine radio je u gradskoj upravi Subotice. Posle Prvog svetskog rata od organa vlasti nove jugoslovenske države osuđen je zbog veleizdaje na zatvorsku kaznu. Beži u Mađarsku, gde je živeo do 1941. godine. Pošto je u aprilskom ratu 1941. godine Kraljevina Jugoslavija pobeđena i podeljena, Bačka, a sa njom i grad Subotica, pripali su mađarskoj državi. Dr Velđi Janoš se tada vraća u svoj rodni grad, a za gradonačelnika Subotice postavljen je avgusta 1941. godine. Kao sposoban i iskusan činovnik, on je uspešno organizovao i upravljao tadašnjom administracijom gradske uprave Subotice. Na toj dužnosti je bio do avgusta 1943. godine, kada je penzionisan.

[1] Dr. Völgyi János mellett a belügyminiszter elbocsátotta állásából Pertics Erneszt, László Géza és Tari Emil rendőrkapitányokat, dr. Dembitz Lajos alpolgármestert, dr. Hoffmann Kálmán gazdasági tanácsnokot, Frankl István városi főmérnököt, dr. Brestyánszki Miklós főkapitányt, dr. Winkler Imre pénzügyi tanácsnokot, Balázs Piri Kálmán főszámvevőt, Gulyás György adófőszámvevőt és Gergely József I. o. aljegyzőt.

[2] SzTL, F.60, II 25604/1943.

[3] SzTL, F.60, sgt. 650/1941.

[4] SzTL, F.60, VIII 56269/1943.

[5] Bajmok és Csantavér külön nagyközségek voltak, nem tartoztak Szabadkához.

[6] SzTL, F.60, sgt. 100/1941. A városi katonai parancsnokságon ekkor már dolgozott két közigazgatási előadó, dr. Borbíró Ferenc és dr. Sebestyén Lajos.

[7] SzTL, F.60, II 25604/1943. A város főispánja dr. Reök Andor volt.

[8] SzTL, F.60, 24900/1941.

[9] SzTL, F.60, eln. 54/1942.

[10] SzTL, F.60, 610/1942.

[11] SzTL, F.60, 5339/1942. Dr. Völgyi János, mint polgármester, hivatalból volt tagja a törvényhatósági bizottságnak.

[12] SzTL, F.60, 3053/1942.

[13] SzTL, F.60, K.B. 28/1942.

[14] Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete.

[15] A helyzet súlyosságát bizonyítja az is, hogy a hatóságok halálbüntetés terhe mellett tiltották meg a lakosságnak, hogy önhatalmúlag megakadályozzák vagy megváltoztassák a vizek természetes lefolyását.

[16] SzTL, F.60, II 25604/1943.

[17] SzTL, F.60, II 25604/1943.

[18] Dr. Dekker Endre képviselte Szabadka szabad királyi várost a Magyar Országgyűlés felsőházában.

[19] SzTL, F.60, II 37468/1943.

[20] Dr. Székely Jenő 1895. október 17-én született Máramarosszigeten. A szülővárosában érettségizett a piarista gimnáziumban és itt végezte el jogi tanulmányait is. 1915-től 1918-ig szolgált az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében mint tartalékos hadnagy. 1918 decemberétől a magyar királyi határrendőrség felügyelője, majd az álamrendőrségnél teljesített szolgálatot. Az államtudományok doktora címet 1922-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg. 1924-ben nősült meg, két gyermek édesapja volt. 1925-től Magyaróvár polgármesteri hivatalában dolgozott mint helyettes tanácsnok. 1941. augusztus 15-én nevezték ki Szabadka szabad királyi város helyettes polgármesterének. 1943. szeptember 1-től a város polgármestere.

[21] SzTL, F.60, V 44378/1943.

[22] Az utca ma Makszim Gorkij nevét viseli.

%d bloggers like this: