A szegedi szandzsák…/NASELJA, STANOVNIŠTVO I TURSKI POSEDNICI SEGEDINSKOG SANDŽAKA 1570. GODINE

Promocija je održana u čitaonici Gradske knjižnice u petak, 07.11.2008. u 19 sati.

plakat koji ju je najavljivao: Blazovich_9 plakat za print JPG

Káldy-Nagy Gyula: A szegedi szandzsák települései, lakosai
és török birtokosai 1570-ben (ELŐADÁS VÁZLAT prof. dr. Blazovich László)

A Csongrád Megyei Levéltár folytatva a korábbi kezdeményezéseket: Budai szandzsák, Gyulai szandzsák, több kötettel járult hozzá a rendkívül forrásszegény időszak, a 16. század második fele, kiadott forrásanyagának bővítéséhez. Az ugyancsak Káldy-Nagy fáradozásaként megjelentetett Csanádi szandzsák 1567 és 1579 című, továbbá a Szegedi török összeírások kötetével, valamint Engel Pál: A temesvári és moldovai szandzsák törökkori települései (1554-1579) című munkájának kiadásával jelentkezett. A szolnoki szandzsákról készült nem teljes defter fordítás mellett már csak a kis lippai szandzsák Alföldre vonatkozó adatai hiányoznak, őket nem számítva az egész Alföld területe lefedett defter kiadásokkal. A köteteket teljesen újonnan készített térképek egészítik ki, amelyekről az érdeklődők bepillantást nyerhetnek a településhálózat és a domborzat összefüggéseibe.

Naslov Kaldy

Mivel a tahrir defterekben településenként írták össze az adózókat, és az adónemeket is feltüntették, e kötetek becses forrásként szolgálnak a történészek mellett a településtörténészek, a demográfusok

gazdaságtörténészek és más témákban kutatók számára.

A szegedi szandzsák az egykori Bácska és Csanád megye, valamint a Kunság egy részének területére terjedt ki, amelyen 1543 után kilenc náhijét (szegedi, vásárhelyi, solti, kalocsai, szabadkai, bajai, zombori, bácskai és titeli) szerveztek. Érdekesség, hogy a náhijékba (legkisebb török közigazgatási egység)enklávék ékelődtek be. Az adózók településenkénti felsorolása előtt találjuk a szandzsák törvénykönyvét, amelyből fontos, a kereskedelemre és a korabeli gazdasági életre vonatkozó adatot ismerhetünk meg, továbbá átfogó képet kapunk a középkori falvakban és mezővárosokban folyó életről. Megtudjuk, miből éltek a lakosok, és így tovább.

Az egyes települések adózóit felsoroló lista és az adónemek bemutatása után következő jegyzetekben a szerző elvégzi az illető hely lokalizálását, utalásokat tesz a népmozgásra, valamint a tímárbirtokosok személyére vonatkozóan. E munka különösen fontos eredménye, hogy az egykori dél-bácskai helyek nagy részét sikerült lokalizálnia, amely munka nehézségeiről Csánki Dezső is írt történeti földrajzában.

A lakott települések mellett a defter feltünteti a puszta helyeket, és a tanyákat. Innen bizonyosodhatunk meg arról, hogy ebben az időben már léteztek a lakótanyák, ahol egész életüket töltötték az emberek, és ott gazdálkodtak. Szabadka és Szeged körül számos tanyát találhatunk. A városok lakóit utcánként sorolja fel a defter, amelynek oka igazgatási szempont volt. Az utcák általában a mai térképeken elhelyezhetők.

A defterből kiderül, hogy a népességpusztulás a török hatalomátvétel után nem volt olyan jelentős a 16. században. A magyar lakosok, mivel nem tudtak együtt élni az új hatalommal, elvándoroltak, mentek uraik és papjaik után, helyüket pedig déli szlávok foglalták el. Jól mutatja ezt egyes helységek neveinek változása: Töttös (Totesin), Szentlőrinc (Lovrinak), Barlad (Barladin), Csicsó (Csicsova), stb. A defterben feltűntetett szláv nevek közül további nyelvészeti kutatást igényel annak eldöntése, mely nevek takarják a horvát (bunyevác) és szerb lakosokat. Néhány településen törökök is éltek, földművesek, nemcsak katonák. Az utóbbiak a várak suburbiumaiban laktak.

A kötetet más kutatók mellett a helytörténészek bizonyára nagy örömmel forgatják majd, hiszen sok új, eddig ismeretlen adatot szolgáltat számukra. Segítik használatát a mutatók, valamint a háromféle török javadalombirtokról szóló jegyzékek.

 

ĐULA KALDI-NAĐ:

NASELJA, STANOVNIŠTVO  I TURSKI POSEDNICI SEGEDINSKOG  SANDŽAKA 1570. GODINE

Budući da je izvorni materijal za  istoriju 16. veka veoma oskudan, Arhiv Čongradske županije preuzeo je inicijativu da  putem svojih izdanja, kao što su to: Budimski sandžak i Sandžak Đula, proširi saznanja o tom periodu. Kao  rezultat mukotrpnog istraživanja nastao je i rad autora Kaldi-Nađa: Segedinski sandžak između 1567-1579, zatim sveska o turskim popisima Segedina, kao i knjiga Pala Engela pod naslovom: Naselja temišvarskog i moldavskog sandžaka u turskom periodu (1554-1579). Ako se izuzme nedovršen prevod teftera sandžaka Solnok,  iz kojeg  nedostaju još samo podaci za deo Alfelda koji je pripadao sandžaku Lipa,  tefteri za celu teritoriju Alfelda  su već izdati. Sveske su dopunjene novoizrađenim mapama na osnovu kojih se dobija uvid u mrežu naselja i reljefa tog vremena.

Pošto su u tefterima  poreski obveznici popisani po naseljima sa navedenom vrstom poreza, njihovi prevodi predstavljaju  dragocen izvor kako istoričarima tako  i  istraživačima zavičajne istorije,  demografskih i ekonomskih prilika i drugih tema.

cela karta SOBOTKA

karta/prilog knjige

Teritorija segedinskog sandžaka obuhvatala je nekadašnju teritoriju  Bačke i Čanadske županije, kao i deo  Kumanske teritorije, a od 1543. godine ona je podeljena je na 9 nahija ( Segedin, Vašarhelj, Šolt, Kaloča, Subotica, Baja, Sombor, Bačka i Titel). Zanimljivo je da su se u sklopu nahija (najmanja turska administrativna jedinica) formirale tzv. enklave. Pored spiskova poreskih obveznika po naseljima postojali su i zakonici  koji sadrže važne podatke iz oblasti trgovine i tadašnjeg privrednog života i daju preglednu sliku o svakodnevnom životu  srednjevekovnih sela i varošica; saznajemo od čega je živelo stanovništvo itd.

Pored popisa  poreskih obveznika  i vrste poreza po naseljima autor u  nastavku svoje knjige  navodi i lokalitete obrađenih naselja istovremeno  upućujući  i na migracije stanovništva. Posebna zasluga pripada autoru zbog uspešnog lokalizovanja većine  južno-bačkih naselja. O poteškoćama sa kojima se autor susretao tokom svog rada pisao je i Deže Čanki u svojoj istorijskoj geografiji.

Pored naselja u tefteru su navedeni pustare i salaši što predstavlja dokaz da su već tada na salašima ljudi  provodili ceo svoj životni vek baveći se poljoprivredom.  Subotica i Segedin okruženi su velikim brojem salaša. Iz administrativnih razloga stanovnici su u tefteru  popisani po ulicama. Mesto većinu tih ulica  moguće je i na savremenim mapama odrediti.

Tefteri ukazuju i na to da je u 16.veku pod turskom vladavinom odliv  stanovnika  bio neznatan ali zbog nemogućnosti saživota pod novom vlašću došlo je do migracije dela mađarskog življa koji je sledio svoje gospodare  i sveštenstvo. Na njihovo mesto došli su  južni Sloveni. Ove promene u sastavu stanovništva uticale su i na  promene naziva nekih naselja: Töttös (Totesin), Szentlőrinc (Lovrinak), Barlad (Barladin), Csicsó (Čičova), itd..             Utvrđivanje činjenice da li su slovenska naselja naseljavali  Hrvati, (Bunjevci) ili Srbi zahteva dublje lingvističko istraživanje. U nekim naseljima živeli su i Turci, kao zemljoradnici, a ne samo vojnici. Ovi poslednji živeli su u suburbiumima tvrđava.

Istraživači će knjigu listati zasigurno sa velikim zadovoljstvom, a posebno istraživači lokalne istorije, jer je ona bogata dosad neobjavljenim podacima. Korišćenje knjige olakšavaju  registri,  kao i  spiskovi  triju vrsta državnog prihoda.

urednik, prof. dr. Blazovich László

%d bloggers like this: