A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT TEVÉKENYKEDŐ SZABADKAI IPAROSOK NEMZETISÉGI ÖSSZETÉTELE

megjelnt mint: Szabadkai iparosok nemzetiségi összetetéle a két világháború között, BÁCS-KISKUN MEGYE MÚLTJÁBÓL XXVI, Kecskemét, 2014, 88-104.

PDF:

http://www.bacs-kiskun-leveltar.hu/data/files2015/kiadvanyok/bkm_multjabol26.pdf

Stevan Mačković

A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT  TEVÉKENYKEDŐ SZABADKAI IPAROSOK NEMZETISÉGI ÖSSZETÉTELE

 

BEVEZETÉS

A gyors gazdasági fellendülés és az általános társadalmi jólét reményében, a tulajdonjogi változások, magánosítási folyamatok, az állami és tarsadalmi vállalatok magánkézbe való kerülése folyamatának  árnyékában úgy véltük, hogy a helyi történetírást a forradalmi és osztályjellegű munkák hulláma, valamint a nemzeti-romantikus témák után, egy más irányba kell terelnünk. Úgy gondoltuk, egy olyan szociális rétegről kell szólnunk, az emberélet azon területeire kell vonatkoztatnunk, és abból a nézőpontból kell megközelítenünk a történéseket, ahol a termelés, a tulajdonjogi viszonyok, a kiemelkedő gyárosok-gyártulajdonosok bemutatása segítene az elmúlt idők megismerésében, amikor is a gazdaság a magántulajdonon, a vállalkozószellemen alapult, olyan momentumokon, melyek felelevenítésén ma is fáradoznak. A két világháború közötti éveket, az 1918-1941 közötti időt vettük figyelembe, azt a rövid történelmi időszakot a jugoszláv állam keretein belül, melyben a polgári társadalom kialakulása megkezdődött. Kutatásaink tárgya a szabadkai gyáripar helyzete és tulajdonosainak szerepe ennek fejlődésében. Az események időrendjének súlypontja, mint már említettük az 1918-1941 közötti időszak, vagyis a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, illetve Jugoszláv Királyság fennállásának ideje, azzal, hogy visszahajlunk a 19. század végéhez, mint a szabadkai gyárak többségének megalakulásának idejéhez. A II. világháború végét követő néhány évre is kitérünk, mikor a gyárak többé nem lehettek magántulajdonban. A munka fejezetekre tagolódik, ahol egy-egy fejezet egy-egy iparágat mutat be. A mellékleteket a rendelkezésünkre álló levéltári anyagból válogattuk össze. A gyáripar megjelenése a történelem színpadán a 19. század elejére tehető. Megjelenése olyan következményeket váltott ki a befogadására hajlandó államok és társadalmi közösségek életében, melyek a fejlődés fellendítői és mozgatóerői lettek. Előfeltétele lett a nemzeti jólétnek, a társadalom biztonságának, egy ország nemzetközileg elismert szerepének és az általános anyagi és kultúrális fejlődésnek. Az ipari fejlődés, mint a kapitalista társadalom kialakulásának előfeltétele, Szabadkán a 19. század második felében vett nagyobb lendületet. Ezzel, igaz a fejlettebb nyugati államokhoz képest, és a Monarchia fejlettebb területeihez viszonyítva lemaradással, de ez a terület is bekapcsolódott a korszerű gazdasági és civilizációs folyamatokba. A folyamatok hatására létrejött változások tartósak és több szempontól is jelentősek. Egyik ilyen jellemző a városiasodás hosszantartó folyamata. Az 1921-es népszámlálás adatai szerint Szabadka összlakosságának 17,80%-a (16 233 lakos) dolgozott a gyáriparban és kisiparban, 49%-a földműveléssel, 6,6%-a kereskedelemmel foglalkozott. Hivatalnokból és szabad foglalkozásúakból 9,4% volt, egyébb foglalkozású pedig a lakosság 17,2%-a. Ezek az adatok a város földművelő jellegéről tanúskodnak. Az aránylag fejlettként megörökölt, a háborús időkben pedig sikeresen megőrzött gyár- és kisipar olyan szolid alapként szolgál az újonnan alakult államközösségben, melyre építeni lehet. 1921-ben a gyárak száma Szabadkán 21, ebből 12 részvénytársaság formában működött, 9 pedig magántulajdonban volt. 1933-ban a gyárak száma már 66, ebből 9 malom, 12 nyomda, 2 gőzfürdő, 4 téglagyár és 39 más tevékenységet folytató gyár. Az adópolitika Vajdaságot sokkal jobban súlytotta, mint más területeket. Itt 22 féle adót és pótadót vezettek be. Külön nehézséget jelentett a hadiadó, mely 1919-ben lépett életbe és az elkövetkező 9 évben volt érvényben. A gyárosok rétege, a szabadkai társadalmi előkelőségek egy csoportjaként, olyan nem szakmai csoportosulások és szervezetek egész sorában tevékenykedett, mint a szabadkőműves páholyok, a Rotari klub, különböző sportszervezetek, jótékonysági és emberbaráti szervezetek. A gyáriparhoz sorolható gazdasági vállalatok többsége Szabadkán is részvénytársaságok formájában működött. A zsidók részvételi aránya Szabadka gyáriparában messzemenően túlszárnyalta a város lakosságának számához viszonyított létszámukat. 1921-ben minden gyártulajdonos zsidó volt, a részvénytársaságokban pedig a részvények többsége az ő tulajdonukban volt. Ez az állapot szinte az egész vizsgált időszakra jellemző.  A szabadkai zsidóság képezte a gyáriparosok társadalmának tengelyét a kezdetektől – a 19. század második felétől, egészen a háborús évekig, 1942-43-ig. Ekkor a faji megkülönböztetésen alapuló törvények meghozatala után, tömeges kitoloncolásuk és végső megsemmisítésük is bekövetkezik. E kis közösség jelentősége megkerülhetetlen, akár a termelés korszerűsítésében, akár az elért gazdasági teljesítmények nagyságában, vagy a város egész fejlődésében játszott szerepét vesszük figyelembe. A zsidók tulajdonában levő gyárakban, üzemekben, más ingatlanoknál alkalmazott technológia és a képzett munkaerő lesz az alapja a gyáripar további alakulásának az új társadalmi berendezés idején, 1945-től is. A háború borzalmait túlélő, és Szabadkára visszatérő zsidó gyárosok új gazdasági-politikai körülmények közepette találták magukat. Hatalomfosztottak lettek, nem egyet meghurcoltak. Többségük az Izraeli kivándorlás mellett döntött.

centar

Političko ujedinjenje je dovelo do stvaranja konglomerata  privrednih celina. Delovi iz sastava bivše Monarhije – Vojvodina, Slovenija i Hrvatska prednjačili su po razvijenosti industrije, zanatstva, trgovine i bankarstva,  odnosno  gradova  kao okruženja u kojem se stiču uslovi za takve privredne delatnosti. Tako je i Subotica, unoseći u Kraljevinu SHS gotovo  potpuno očuvane predratne privredne resurse, spadala u  red  razvijenijih  i većih gradskih  centara. Ona je bila među tri jedina  grada, sa Beogradom i Zagrebom, koja su premašivala broj od 100.000 stanovnika.

Nasleđena relativno razvijena, i u ratnom periodu (1914-1918) očuvana, industrija i zanatstvo, predstavljaće solidne preduslove za dalji razvoj privrednih potencijala i u novoj državi.

Subotica je po mađarskom državnom popisu iz 1910. godine  imala 18 industrijskih preduzeća sa 940 radnika, i 3.380 zanatskih radnji sa 6.399 zaposlenih.

ÉPÍTŐIPAR

Az egyre növekvő helyi szükségletek kielégítése céljából és a kiviteli lehetőségek reményében jött létre Szabadka építőipara. 1918-ig Vajdaságnak ez a legelterjedtebb iparága, a téglagyárak, számosságukat tekintve, rögtön a malomipari létesítmények után a második helyet foglalták el. A Monarchiában minden kedvező feltétel adott volt az építőipar fellendüléséhez: minőséges alapanyag állt rendelkezésre (sárgaföld), kedvezőek voltak a szállítási feltételek is (vasúti, vízi útvonalak). Az új álamban a piac leszűkülésével és az építkezések számának csökkenésével az építőipar teljesítőképességének mindössze 30 százalékát érte el. A helyzet Szabadkán is hasonló volt. Szabadka kiépítése idején, a 19. század végén és a 20. század elején megalakult építőipari tevékenységet folytató gyárak, és még néhány, mely 1918 után alakult, képezik Szabadka építőiparát. Első szabadkai géptégla  és  cementáru  gyár,   Rt.Reichl féle keramit és géptéglagyár Rt. Bile su prve i najaveće ciglane.

A szabadkai téglagyárak mindegyike 1918 előtt kezdte meg működését, a háború befejezése után pedig a következők kezdik meg a munkát nehány cég.  a  1919-től Bácskai Cementárugyár Rt. (Bačvanska tvornica cementne robe i građevno d.d.) ahol zsidok Eisler Zsiga, Váli  Gyula,   Donát Mávro, dr Fischer Jáko részvenysei voltak , a Labor Rt. (Labor d.d.) 1922-től ahol Hartmann József , Schreger Lajos zsidok voltak o töbseges reszvenyei tulojdonaba,  a  Lakásépítő Rt. (Deoničarsko društvo za podizanje stanova) 1928-tól, valamint a Szrborit és a Primariusz cégek szabadkai kihelyezett üzemrészlegei. A szabadkai építőipari vállalatokat elsősorban a magas vasúti szállítási költségek kényszerítették arra, hogy tevékenységüket Szabadkára és annak közvetlen környékére korlátozzák. Fejlődésük és működésük így a város fejlődésének függvényében alakult. Maga a város már 1918 előtt a régió központjává nőtte ki magát, akár a lakosság számát, akár a város kiterjedését, vasúti és közúti hálózatát, vagy a gyáripar (különösen pedig az élelmiszeripar) fejlettségét tartjuk szem előtt. Mindez lehetővé tette, hogy az építőipar is fellendüljön. Ekkorra már a városközpont kiépítése befejeződött, felépültek a lakóházak és kereskedések, megtörént az utcák kikövezése, a Városháza monumentális tornyát pedig messziről is megcsodálhatták. A megváltozott politikai körülmények kialakulásakor, vagyis az új délszláv államhoz való csatlakozás után, Szabadka megpróbálja fenntartani az építőipar fejlődéséhez szükséges feltételeket, de a korábbi időszakra jellemző lendületet nem tudja folytatni. A szabadkai téglagyárak sorsa a legjobb bizonyítéka ennek.Bertalan Karsai CIGLANA

ÉLELMISZERFELDOLGOZÓ IPAR

Vajdaságban minden iparága közül az élelmiszeripar a legjelentősebb. Messzemenően a legtöbb gyár ilyen jellegű tevékenységet folytatott, termékeiket tekintve is az első helyen álltak. Az iparág helyzete Szabadkán is hasonló, bár itt nincs annyira kifejezetten vezető szerepe. Tevékenységüket tekintve a gyárak a következő csoportokba sorolhatók: vágóhidak, húsfeldolgozás és halfeldolgozás, konzerválás, malmok, magáru, csokoládé és cukorkagyártás, szódavíz- és jégkészítés. (A spiritusz- és keményítőgyártás, bár nyersanyagként mezőgazdasági termékeket használnak fel, a vegyiparnál kerül megtárgyalásra, mivel termékeik többsége nem élelmiszerként kerül felhasználásra.) Szabadka környékén hagyományosan fejlett az állattenyésztés. Tény, hogy itt található meg a  nyersanyag, ami előfeltétele a húsfeldolgozás fejlődésének már a 19. század második felétől. Ezen területek gazdasági múltját vizsgálva, feltűnik, hogy egy húsfeldolgozással és kivitellel foglalkozó cég kivételesen jelentős és fontos pozíciót töltött be. Megalapítói és részvényeinek tulajdonosai rangos társadalmi és közéleti munkát fejtettek ki, magas helyen álltak a város politikai ranglétráján is. Ez a cég a 19. század 80-as éveinek közepétől mint kereskedelmi társaság kezdte meg tevékenységét.

Rafael HartmannRAFAEL HARTMAN

Később Hartmann és Conen  Részvénytársaság néven működött tovább, majd névváltozás után tevékenykedett a két háború közötti időszakaban, sőt a II. világháború alatt is. A gyár 1945-től állami tulajdonba került, 1946-tól November 29. név alatt  lett ismert. A kezdetektől 1945-ig a Hartmannok és Conenek két nemzedéke tette ismertté e nagy húsfeldolgozó gyár nevét. A tulajdonosok életútját követve, kirajzolódik a cég munkája és tevékenysége is. Az akkori Szabatkára települt vállalkozó szellemű apák, Hartmann Raffael és Conen Vilmos hamarosan jelentős vagyora tettek szert és elismert tagjai lettek az akkori polgári köröknek. Fiaik, Hartmann József és Conen Jakobcsits Vilmos már a gyárak és a hatalmas családi vagyon örökösei. A háború vihara, a kommunista hatalom színrelépése, teljes vagyonuk a „nép nevében” történő elkobzása, a tulajdonosok meghurcoltatása, perbefogása, megbüntetése – mindez mindössze 60 év leforgása alatt történik meg. Egy rövid ideig működött az Első Szabadkai Szalámigyár (Prva subotička fabrika salame). A Korhecz Szalámigyár tulajdonosának, Korhecz Gyulának életútja szintén példaértékű. Korhecz alig tízegynéhány év alatt tette meg az utat, melyet hentesinasként kezdett meg, később mészáros lett, majd vágóhídtulajdonosból lett gazdag és tiszteletreméltó üzletemberként fejezett be. Példája kivételes személyes képességeiről és az iparág kifizetődőségéről tanúskodik. Jószágkivitellel a következő cégek foglalkoztak: Fridrih Pullmann, a  Herman Baruch és Fia cég, Vojislav Kovač, Faragó Béla. A sertéskivitellel foglalkozók sora: Székely Benő, Székely Iván, Korhecz Gyula, a Nikola Đordević tulajdonában lévő Adrija cég, Vasa Rajković, Gutmann Imre tulajdonában a Jugo-export cég, Pressburger Ernő, Kemény Imre. Szabadkai kirendeltsége a Preradović Rt., Zágrábnak volt. A halfeldolgozással és konzerválással foglalkozó Gingold Salamon által létesített Gingold Salamon Halkonzervgyár az egyetlen ilyen jellegű tevékenységgel foglalkozó gyár, nemcsak Szabadkán, de a szélesebb környéken is. Tevékenységének lefolytatásában családi kapcsolataira támaszkodott itthon és külföldön is. Fia veszi át a cég vezetését 1935-től. A földművelés, illetve a gabonatermesztés mint annak alapja, a szabadkai malomipar fejlődésének előfeltétele. Budapesten már a kiegyeztést követő első tíz évben a malomipari ágazat túltengése a jellemző. Nálunk a Horovitz testvérek voltak a gőzmalmok alkalmazásának úttörői. Rajtuk kívül Antunović Lajos neve is említést érdemel, kinek malma közvetlenül az Epreserdő bejáratánál állt, és még az I. világháború előtt leégett. Đordević Jovan 1873-ban épített fel egy malmot a Miloš Obilić utca 26. alatt. 1874-ben 75 szárazmalom és 11 szélmalom működött a városban. A ma is álló kisbajmoki szélmalom 1867-ben épült. Az első malomipari részvénytársaság még 1862-ben megalakult, de csak rövid ideig működött. A gőzmalmok száma 1889-ben nyolc, 1892-ben már tizenhárom, ami a szabadkai malomipar fejlődéséről tanúskodik. 1906-ban a belső városban egy villanyra működő és nyolc gőzmalom dolgozott. Az I. világháború végén tizenkét malom volt. Az 1919-1923 közötti időszakban az egész országra a fokozott lisztkivitel volt a jellemző, hogy azután 1923-1924-ben ez a folyamat lelassuljon, majd pedig teljesen le is álljon. 1925-ben  a 13 működő malom napi össztermelése 218 tonna. A két háború közötti időszakban működő két legnagyobb malom, mely külföldi – főleg magyarországi tőkének köszönhetően dolgozott, a Felsőbácskai Gőzmalom Szövetség Rt. (Gornjebačko udruženo paromlinsko d.d.) és a Margit Rt. A Mária Terézia Kenyérgyár Rt.-ből alakult „Maria Terezija, tvornica hleba d.d.” volt a legjelentősebb, melyben a részvények tulajdonosai külföldi állampolgárok is voltak. A háború előtti időkben a terület legismertebb cukorka és csokoládégyárának megalapítója Ruff József. A piacon a legnagyobb keletje karamelláinak volt, a Negró néven ismert cukorkát pedig a mai napig gyártják. Brunner Gyula az Első Szabadkai Cukorka és Csokoládé Gyárat alapította 1904-ben.  Mauthner Ödön 1847-ben alapított céget Budapesten. Magáru előállításával és forgalmazásával foglalkozott. A cég rendkívül sikeres volt, Közép-Európa nagy területeit meghódította, a 20. század 30-as éveiben Pozsonyban, Aradon, Krakkóban, Bécsben, Meranóban voltak fiókintézetei. Jugoszláviai központját 1925-ben nyitotta meg Újvidéken, ennek kirendeltségét Szabadkán, majd 1927-ben a központ Szabadkára költözött. 1940-ben 6 szódagyár működött a városban. Jeget készített a Hartmann és Conen Vágóhíd külön üzemrészlegét képező Nizza. A Dégé Likőrgyár (Dege, fabrika likera) gyümölcslepárló volt, likőrt, rumot és konyakot is készített, 1921-től működött, tulajdonosa Dér Gyula. Már a háborús időkre, 1942-re tehető egy élelmiszergyár-konzervgyár megalakulása, melynek tulajdonosai a Baross Szövetségi TagokBaross Export néven működtették, a háború befejeztével a Vojvodina nevet veszi fel. A hadsereg ellátását végezte, lekvárokat, ízeket készített, zöldségfélék feldolgozásával és tartósításával foglalkozott.

BŐRFELDOLGOZÓ IPAR

 

A Monarchia fennhatósága alá tartozó Szabadkán, de a mai Vajdaság területén sem volt ez az ágazat különösen fejlett. A bőrfeldolgozó gyárak, annak ellenére, hogy a természetes feltételek adottak voltak és piac is állt rendelkezésükre, alacsony kapacitással dolgoztak,  nem használták ki lehetőségeiket. E területekről a jószágot kiszállították, be pedig feldolgozott bőrt  vagy nyersbőrt hoztak. Az itteni gyárak műszaki fejlettsége is lemaradt a külföldiekhez viszonyítva. A bőrfeldolgozó üzemrészlegek mellett toll- és bélfeldolgozó gyárak is működtek. A cipőgyárak is ehhez a csoportosuláshoz tartoznak. Bőrfeldolgozással a Szabadkai Bőripar Rt. foglalkozott, mely 1923-tól Subotica Bőrgyár Rt. (Subotička industrija koža d.d.) néven folytatja tevékenységét. Részvényeinek többségi tulajdonosai a Glied, Kohn és Holländer család tagjai. A céget 1929-ben számolták fel. A Weizenfeld és Társa (Vajcenfeld i drug) cég  a háború előtt toll-, gyapjú- és bőrkivitellel foglalkozott, a háború befejezése után pedig bőrfeldolgozással. A Dragoljub Milojković és Társa Bőrgyár (Dragoljub Milojković i drug, tvornica koža) a nyersbőrt külföldről szállította. Ezeken kívül két kisebb műhely is foglalkozott bőrfeldolgozással: a Meister Jenő Bőrgyár (Meister Đeno, tvornica koža), mely 1928-ban felhagyott tevékenységével, és a  Šlomović Eugen és Isak Alkalaj tulajdonában levő Pingvin Bőrgyár (Pingvin, tvornica koža). Tollfeldolgozással a Holländer Testvérek nevű cégből alakult Holländer Rt. foglalkozott, melynek főrészvényesei a Holländer család tagjai. A cég toll-, gyapjú- és nyersbőr feldolgozással és nagybani kivitelével foglalkozott. Ez nagyteljesítményű tollmosó és tollfeldolgozó gyár volt, nemcsak az ország területén, de külföldön is sikeresen értékesítette termékeit, így az elsőosztályú ágyneműtollat csak nagyban adták el a hazai és külföldi nagykereskedőknek. A zsidó Deutsch család alapította a  Bélfeldolgozó Részvénytársaság  (D.d. za izradu creva) céget, mely termékeit kolbászbélként, vonóshangszerek húrjaként (hegedű, cselló, nagybőgő), teniszötők húrjaiként értékesítette. A sebészetben használatos „catgut” cérnát is ők gyártották. A cipőipar Vajdaságban, így Szabadkán sem tekint vissza nagy múltra, az első cipőgyárak csak 1918 után kezdték meg működésüket. A szabadkai lakosság szükségleteit a hazai és külföldi cipőgyárak termékei mellett, a kezdeti időszakban fedezték a cipész-kisiparosok, de ezeket fokozatosan kiszorították a piacról az új cipőgyárak. Szabadkán több ilyen cipőgyár dolgozott, ezek tehát a szabadkai és a szélesebb piacot is ellátták. Az 1921-ben alakult Jugoszláv Cipőgyár Részvénytársaság (Jugoslovenska deonička tvornica obuće) néven működő céget a finánctőkével rendelkezők alapították, vagyis a Jugoszláv Bankok Rt. (Jugoslovenske banke d.d.) és Danica Rt., mely 1921-től 1923-ig tevékenykedett. Ide sorolhatók a Marica, mely 1923-tól 1939-ig működött, a Bon-ton Rt., és a  Globus Rt., mely ilyen néven 1939-ig létezett, majd akkor tulajdonosai, a Szerec fivérek új céget alapítanak Szebra név alatt.

VEGYIPAR

Clodtild r.t.Clotild razglednica

Termékeit tekintve, ez az iparág Szabadkán is több csoportra oszlik: nehéz-vegyipar, keményítő- és spirituszgyártás, gyógyszergyártás, szappangyártás, gyertyaöntödék, festék-  és lakkgyárak. Ha a nehéz-vegyipart és a gyógyszeripart vesszük figyelembe, szem előtt kell tartanunk azt a követelményt, hogy olyan összetett gyártástechnológiáról van szó, mely képzett szakembereket igényel, ezekből pedig az egész országban hiány volt. Ez a tény mellett, Szabadkára még a nyersanyaghiány is jellemző. Mindezek tények ellenére a Klotild vegyipari kolosszus megalakulását a mégis fennálló, valós szükségletekkel magyarázhatjuk, mely szükségletek már a háborút megelőző időkben is léteztek. A gyár a háború befejezését követő időkben is előkelő helyet foglalt el a vegyipari ágazatban, ami a Patria intézetről is ugyanígy elmondható. A többi csoport működéséhez és fejlődéséhez, így a keményítő- és spirituszgyártáshoz is, nélkülözhetetlen volt az elégséges és  minőséges nyersanyag: a gabonafélék, a burgonya és az állati zsiradékok biztosítása. Vajdaság egyetlen nehéz-vegyipari gyára az 1904-ben alakult Zorka Rt., melynek a Klotild, Első Magyar Vegygyár Részvénytársaság volt a megalapítója. E gyár szuperfoszfátot, kénsavat, kékkövet, glaubersót, és keserűsót termelt, évi 3000 vagonnyi mennyiségben. Szabadka a keményítőgyártás központjának számított, a gyárak még 1918 előtt alakultak meg, és széles piacot láttak el termékeikkel. A bő nyersanyagkínálat (kukorica, búza) biztosította működésük kedvező feltételeit. A háború után a vámelőírások és a leszűkült piac következtében termelésük és ezzel párhuzamosan hasznuk is jelentősen megcsappant. Szabadkán a következő keményítőgyárak működtek: Rekord Keményítő és Csirizgyár (Rekord, fabrika štirke i čiriza), Marcell Kopp Keményítő Rt. (Štirak, Marcel Kopp d.d.), Löwy és Társa Keményítőgyár (Löwy i drug fabrika štirka) és a Slezinger Keményítőgyár (Fabrika Štirke Šlezinger). Az Orient cég gyógyszeralapanyagul szolgáló keményítőt gyártott. 1875 előtt Szabadkán már 5 „ecetgyár” működött. A két háború közötti időszakban azonban csak Kemény Dávid ecetgyára maradt meg. Spirituszt és keményítőt a  Bácskai Spiritusz és Élesztőgyár Szabadka (Bačka fabrika špiritusa i kvasca u Subotici),  Aleksandar Frank kereskedő és Josif Piuković nagybirtotkos gyártott.

Különleges termékei –  állati szérumok és védőoltások –  voltak a Patria – Szérumgyártó Intézetnek (Patria- zavod za proizvodnju seruma), mely 1921-től foglalkozott ilyen jellegű tevékenységgel. Az ország legnagyobb és legkorszerűbb intézete volt ez. 1938-tól Jugoszláv Szérum Intézet, Zágráb (Jugoslovenski serum zavod, Zagreb) néven működik, a zágrábi intézet szabadkai fiókintézeteként. A szappangyártás a kisipari és házi műhelyek mellett gyárakban is folyt. Ilyenek voltak többek között: Beck Manó, Erika, a Hartmann és Conen gyár Nizza néven műküdő külön üzemrészlege.

Gyertyát, szappant és kocsikenőcsöt a Primariusz, Első Jugoszláv Vegyipari Gyár (Primarius, prva jugoslovenska industrijalna tvornica kemikalija) gyártott. A legnagyobb szabadkai festék- és lakkgyár a Klein Géza és Fiai, Lakk- és Festékgyár (Geza Klein i sinovi, tvornica laka i boja) néven működött.

FAFELDOLGOZÓ IPAR

Ez az iparág, függetlenül attól, hogy sem a gyárak számát tekintve, sem az előállított végtermék mennyiségét szem előtt tartva, sem a foglalkoztatottak számát figyelve, nem tartozott a nagyobbak közé – sikeresen ellátta a vajdaságiak és a szabadkaiak szükségleteit is. Fejlődésének egyik feltétele a famegmunkálás gazdag hagyománya, és a szolid képességű szakemberek munkája. Szabadkán is a fejlett kisiparból fejlődött ki a fafeldolgozóipar. Minden ilyen jellegű tevékenységet folytató gyár, a Hrast Rt.-t kivéve, kisipari műhelyből fejlődött tovább. A nyersanyagot főleg külföldről szerezték be, így a 30-as évek végén, a megnövekedett vám- és szállítási illetékek –  a gazdasági válság fokozódásával párhuzamosan – alaposan megnehezítették a munkát. Ebben az iparágban a Ferrum csoportosuláshoz tartozó, a vagonok farészeinek kidolgozását végző, 1929-ben felszámolás alá kerülő Hrast Rt. volt a legjelentősebb. Rajta kívül meg kell említeni a különböző faárut gyártó (háztartási kellékek, játékok, sportfelszerelés)  Spitzer Testvérek (Braća Špicer) név alatt szereplő gyárat, melyet szintén 1929-ben számoltak fel. A Lénárd Testvérek (Braća Lenard) bádogárut gyártott, a Pletl Testvérek (Braća Pletl) fém- és fakoporsókat készített, a Sipos Testvérek (Braća Šipoš) bútorgyártással foglalkozott, míg a Weiss Jenő kefegyártó volt.

A Hrast Rt.-ben a részvények többségének tulajdonosai zsidó származásúak voltak, de ez jellemző a fentemlített, többi fafeldolgozással foglalkozó gyárra is, ahol Löwinger, Lénárd, Spitzer, Weis vagy tulajdonosai voltak a gyáraknak, vagy a részvények legnagyobb része az ő kezükben volt.

PAPÍRFELDOLGOZÁS ÉS NYOMDAIPAR

Szabadkán papírgyár nem volt. Itt csak olyan cégek működtek, melyek a kész papírt dolgozták fel, vagy papíráru készítésével foglalkoztak ugyan, de tevékenységük nem közelítette meg az ipari szintet. A papírfeldolgozó üzem és a celluloidkészítő cégek mellett néhány nyomda is működött, ezek is ebbe a csoportba sorolhatók. Minden papírfeldolgozó és celluloidot feldolgozó műhelyt zsidók alalpították, vagy ezek a műhelyek olyan szabadkai polgárok tulajdonában voltak, akik zsidó származásúak. A nyomdatulajdonosok nemzeti hovatartozása ilyen képet mutatott már a nyomdák alapítása idején is, de a háború befejeződése utáni időszakban is. Ekkor néhány nyomda állami tulajdonba kerül, mint az Állami Vasutak Irodájának Nyomdája (Štamparija direkcije državnih željeznica), vagy magánszemélyek veszik át őket. Nagyságát és termelését tekintve a Minerva Rt. és a Jugoszláv Napló (Jugoslovenski dnevnik) a legjelentősebb.

FÉMIPAR

Vajdaságban az első fémfeldolgozással foglalkozó gyár Apatinban nyílt meg 1874-ben, Haukl Ádám mérnök volt a tulajdonosa, és  a Fémgyár nevet viselte. Nem sokkal ezután Szabadkán is megalakult Rothmann Imre ilyen tevékenységet folytató gyára, utat nyitva ezzel a vállakozó szellemű zsidóknak és más vállalkozóknak. Így 1918-ig már szolid alapokat teretmtenek meg ezen iparág fejlődésének.  Az új délszláv állam megalakulása után a fémipar teljes egészében kihaszálja az újonnan kialakult gazdasági viszonyokat, az új piacot. Az újonnan létrejött körülményekben Vajdaság ipara, és Szabadka ipara is előnyösebb helyzetben volt a többi területhez viszonyítva. Szabadka ipara, a megörökölt feltételeket és az ipari fejlődés elért fokát tekintve, az Európában már használatos új gyártási technológiák alkalmazási lehetőségeit kihasználva, kedvező fogadtatásra lelt a hazai és külföldi piacon egyaránt. Külön jellemzője ennek az iparágnak a vezető poziciókat betöltő zsidók családi és üzleti kapcsolatai. Szervezőképességükkel, tőkéjükkel, az új gyártási technológiák bevezetésére való nyitottságukkal, a rendelkezésükre álló gépekkel, szabadalmaikkal, nem véletlen, hogy a más nemzetiségű részvénytulajdonosokkal szemben, éppen ők tartották kezükben a részvények többségét, és ezzel együtt a fémipari részvénytársaságok igazgatásának lehetőségét. A gyárak többsége is az ő kezükben volt. Szabadka lakosságának mindössze 5 %-át képezték a zsidók, de létszámukat messze túlszárnyalva, mégis ők játszották a legjelentősebb szerepet a fémipar fejlődésében. Gazdasági jelentőségét és a foglalkoztatottak létszámát tekintve is, Szabadka egyik legnagyobb gyára a Ferrum Rt. gyár, és  a belőle kialakult fémfeldolgozó tevékenységet folytató gyárak voltak (ferrum latinul vasat jelent). A Ferrum Rt. gyár alaptevékenysége a közlekedési eszközök, mozdonyok, vagonok javítása. A Ferrumból még három fémfeldolgozással foglalkozó gyár nőtte ki magát: a Ferrum Öntöde Rt. (Livnica Ferrum d.d.), mely a Ferrum Rt. részére gyártott mozdonyalkatrészeket, de ezen kívül templomi harangokat is öntött, rácsokat, fékpapucsokat, tűzhelykarikákat is készített. Az Adisz Rt. (Adis a.d.) szintén mozdonyalkatrészeket gyártott, de termékei között megtalálhatók  bányászati szerszámok is, sőt mezőgazdasági gépek gyártásával és javításával is foglalkozott. A Szever Rt. (Sever d.d.) fő tevékenysége az elektromotorok és generátorok, transzformátorok, árammérők gyártása volt, de ezeken kívül kisebb alkatrészeket is gyártott a villamosgépek és telefon-távíró állomások szükségleteihez. A Zefir Rt. (Zefir d.d.) kályhákat és villanytűhelyeket készített. A Vasbútor és Fémgyár Rt. (Industrija železnog nameštaja i metala d.d.) a háztartásokat, kórházakat, szállodákat, nyilvános intézményeket látta el fémből, vasból, rézből készült bútorokkal, kályhákkal, villanytűzhelyekkel, központi fűtés kazánokkal, nikkelezett és galvanizált áruval, lakatokkal és zárakkal. Hasonló tevékenységet folytatott a Sajdner Féle Vas és Fémárugyár Rt. (Sajdnerova tvornica gvozdene i metalne robe d.d.). Az apróbb fémtárgyakat gyártó Herzog és Glas Rt.-ből (Hercog i Glas d.d.) tulajdonoscserével és tevékenységének megváltoztatásával létrejön a  Konrath, Vas és Fémárugyár Rt. (Konrath, tvornica gvozdene i metalne robe d.d.), mely a rádiókészülékek alkatrészeit gyártja, a készülékeket össze is szereli, forgalmazza. Az iparág legrégebben alakult gyára a  Rothmann Imre (Mirko Rothman) gyár, mely vasöntöde volt, de rugókat, fémbútort és kerékpárokat is gyártott. A Goldner Testvérek a vendéglátóipari tevékenységet folytató vállalkozók számára készített jégszekrényeket, sörhűtő szekrényeket és töltőcsapokat, valamint a fagylaltgépek gyártására szakosodott.

Rajter László Dinamómotorgyára kisebb kapacitású volt, akárcsak az elemeket gyártó Jupiter, a  Fűzi Vilmos Bádogáru Gyár Rt., és a fémkoporsókat gyártó Pletl Testvérek gyára.

TEXTILIPAR

A textilipar az újonnan alakult délszláv államban új gyáripari ágazat volt. Az egész Vajdaság területén gyorsan és lendületesen fejlődött, így Szabadkán is, mivel a lakosság egyik elemi szükségletét, az ruházkodást volt hivatott kielégíteni. Állami szinten a behozatali politika olyan volt, hogy intézkedéseivel megkönnyítette a nyersanyagok behozatalát – csökkentve ezzel a készáru behozatalát, és ösztönözve így a textilgyárak megnyitását az országban. Ezzel párhuzamosan új munkahelyek megnyitására is sor kerülhetett. A már 1918 előtt működő kisebb üzemek munkájának folytatása mellett, az igazi nagy gyárak a háború befejése után kezdik meg működésüket, főleg a külföldi tőke és technológia segítségének köszönhetően. Ez Szabadkára, de az egész ország területére is jellemző keresletről tanúskodik. Az ágazathoz tartozó gyárakat termékeik alapján csoportokba sorolhatjuk. Az első csoportba tartoznak azok a gyárak, ahol kendert dolgoztak fel, zsinegeket és kötélzetet készítettek. Ide sorolhatjuk a szabadkai cégek közül a Weitzenfeld Rt-t, mely lótakarókat, mindenféle zsákot, köteleket gyártott, és a Hermann és Hajduska kötelesműhelyt is. A következő csoportot szövödék és konfekcióáru kidolgozásásval foglalkozó cégek alkotják, mint Montalion Lajos műhelye is, ahol lendamasztot, törölközőket, lepedőket, asztalterítőket, finomvásznat készítettek.  Beck Jenő Kötödéje kötöttárut, pulóvereket, harisnyákat gyártott. Az Általános Hitelbank Rt. Kötöttárugyára (Fabrika trikotaže, Opšte kreditne banke d.d.) választékában téli alsónemű, fürdőruha és gyermekruha egyaránt megtalálható volt. A még 1868-ban megalakult Kramer és Társa Készruhagyár (Konfekcija odela Kramer i drug) egyenruhákat készített a rendészet, tűzoltóság, a vasutak dolgozói számára. A Roth Armin Kalapgyár sapkákat, kalapokat varrt. A Roth család kis műhelyében kezdte a munkát, idővel azonban egy korszerűen felszerelt gyárban olyan termékeket készített, melyek a család hírnevét öregbítették a városban is, és az egész országban. Külföldi tőke segítségével működött a Merkur Kötöttáru és Harisnyagyár (Merkur, tvornica čarapa i pletene robe), és mint ahogy a nevében is szerepel, kötöttárut, harisnyákat, de ezeken kívül fürdőruhákat és férfiöltönyökhöz való bélést készített. Még nagyobbmértékű a külföldi tőke és technológia jelenléte a részvénytársaság jellegű cégeknél, mint amilyenek a Nonnenberg és Schodere Szalag és Csipkegyár Rt. vagy a  Fako, Jugoszláv Kötöttáru és Harisnyagyár Rt. (Fako, jugoslovenska tvornica čarapa i trikotaže d.d.) voltak. Ez a két gyár élen járt a termelés mennyiségét tekintve, és a foglalkoztatottak számát figyelembevéve is. A harmadik csoportba sorolható a  Mekka, Keleti Szőnyeg Fonoda és Szövöde (Mekka, predionica i tkaonica istočnih tepiha), mely a szőnyegeken kívül gyapjúfonalat is gyártott, sőt, az Államvasutak részére mozdonykenőcsöt is készített. Végül külön csoportot képvisel a cérnagombok kidolgozásával foglalkozó Adin, Első Jugoszláv Cérnagombgyár (Adin, prva jugoslovenska tvornica končanih dugmadi d.d.).

KÖZSÉGI ÉS ÁLLAMI ALAPÍTÁSÚ IPARI LÉTESÍTMÉNYEK

Maga a község is alapított néhány olyan gazdasági jellegű intézményt, mely közvetlenül irányítása alatt állt, és a város kommunális szükségleteit elégítette ki. Ilyenek, többek között, a Városi Gázművek (Gradska Plinara), a Városi Vágóhíd  (Gradska Klanica) és a Városi Birtok (Gradska ekonomija). A Városi Gázművek az utcai világítást biztosította, de a háztartások egy része is élvezte szolgáltatásait. A háború befejezése után a villanyáram bevezetésével, a közvilágítás megszervezésével  a Gázművek csak minimális kapacitással dolgozik, működése így nem kifizetődő. A Városi Vágóhíd 1891-ben alakult meg, azzal a céllal, hogy a polgárok megfelelő egészségügyi feltételek mellett és ellenőrzött körülmények között végezhessék a jószág levágását. Mivel nagyon kevés pénzt fektettek be a Vágóhíd fenntartásába, a két háború közötti időszak végére meglehetősen rozoga állapotba került, bezárás előtt állt. A Palicson található Birtok mintagazdaságként kezdte meg működését, gabonaféléket termesztett, szőlőültetvényei voltak, jószágtenyésztéssel foglalkozott, termékei a városi hivatalnokok és a városi intézmények ellátását célozták. A Szabadkai Villamos Vasút Rt., a háború után „Subotička električna železnica d.d.” vállalat a várossal kötött szerződés értelmében a villamosközlekedés kizárólagos lebonyolítója, ezen kívül ellátta a várost árammal is. E vállalat tevékenységére az előrehaladás volt jellemző, elősegítette a városi közlekedés fejlődését, biztosította a háztartások és üzemek áramellátását. A Szabadkán található egyetlen állami vállalat az Állami Vasutak Körzeti Irodája (Oblasna direkcija državnih željeznica) volt, mely a város, és Szabadka közvetlen környékének gazdasága szempontjából is igen jelentős volt.

EGYÉB GAZDASÁGI ÁGAZATOK

Ebbe a csoportba azok a sajátos üzemek, cégek tartoznak, mint amilyenek a vegyszer és gyógyszergyártó laboratóriumok, így a mr.ph. Alfréd Blum  tulajdonában lévő Jugodrog cég, vagy a lázmérőket, hőmérőket, fecskendőket és más laboratóriumi felszerelést gyártó Ampula Üvegárugyár (Ampula, industrija staklenih roba). Ebbe a csoportba sorolhatók a mozik is, melyek között a legjelentősebb helyet a Korzó Mozi Rt. foglalta el, mely később beleolvad Lifka Sándor, a mozgóképgyártás úttörőjének cégébe. A biztosító társaságok, a vámügyletek lebonyolítását megkönnyítő közvetítő ügynökségek, a szállítmányozók, az ültetvények is ebben a fejezetben találhatók meg. Behatóbban nem tanulmányozzuk, csak felsoroljuk azokat a bankokat és pénzintézeteket, melyek szabadkai székhelyűek, vagy az állami intézmények szabadkai fiókintézetei. A jelentősebb szövetkezetekről, mint az egyének társulásának sajátos formáiról, a tömegközlekedést biztosító vállalatokról és reklámügynökségekről is itt teszünk említést.

1919.              1921.

bunjevác            65.135

szerb                   8.737            70.737

magyar             19.870             27.561

német                 4.251               2.349

zsidó                  3.293               3.883 (3,5%)

összesen        101.286           101.709

Szabadka lakossága

1857. –  53 499

1869. –  56 323

1880. –  61 367

1890. –  72 683

1900. –  82 122,    ( Budapest 732. 322,   Szeged 102 991 )

1910. –  93 232     ( Belgrád  89.876,  Zágráb 79.038,  Újvidék 33.089 )

1919. – 101 286

1921. –  90  961    ( Zágráb 167. 765,  Belgrád 131 000 )

1931. – 100 058    ( Újvidék 63.985 )

 

Advertisements

Ostavite odgovor

Popunite detalje ispod ili pritisnite na ikonicu da biste se prijavili:

WordPress.com logo

Komentarišet koristeći svoj WordPress.com nalog. Odjavite se / Promeni )

Slika na Tviteru

Komentarišet koristeći svoj Twitter nalog. Odjavite se / Promeni )

Fejsbukova fotografija

Komentarišet koristeći svoj Facebook nalog. Odjavite se / Promeni )

Google+ photo

Komentarišet koristeći svoj Google+ nalog. Odjavite se / Promeni )

Povezivanje sa %s

%d bloggers like this: