Fábián Borbála: A Szabadkai villamos és világítási részvénytársaság első évei – 111 éves a szabadkai villanyvilágítás –
Fábián Borbála: A Szabadkai villamos és világítási részvénytársaság első évei– 111 éves a szabadkai villanyvilágítás –
A Szabadkai villamos és világítási részvénytársaság megalakulása majdnem annyi időt vett igénybe, mint a gázvilágítás bevezetése Szabadkára, ezért a részvénytársaság első éveihez a megalakulásának időszaka is hozzátartozik. A részvénytársaság első üzleti évét is annak idején meghosszabbították, mivel a villanyvilágítás bevezetésére még 1896 karácsonyán sor került, viszont az első villamos Szabadka utcáin csak 1897. szeptember 7-én indult el.
A Szabadkai villamos és világítási részvénytársaság története még az 1880-as években kezdődött, mert akkor akadt már olyan vállalkozó, aki helyi ló- vagy gőzvontatású vasutat létesített volna a városban. Ezzel a vállalkozóval a város nem kötött szerződést, de ezt az ötletet átvette a későbbi vállalkozó Bobula János. Mindkét Bobula János, apa és fia is, nagy szerepet játszott Szabadka életében, előbbi mint a Szabadkai villamos és világítási részvénytársaság megalapítója, a fiú mint a Mária Valéria közkórház tervezője. Mindketten építészek voltak, de idősebb Bobula János országgyűlési képviselő is volt, s itt Szabadkán a Szabadkai villamos és világítási részvénytársaság miatt panama ügybe is keveredett, ugyani s a befektetők pénzét másra használta fel. A csődbe jutott vállalatot Lindheim Ernő bécsi vállalkozó vásárolta meg, aki nemcsak a megfelelő tőkével rendelkezett egy ilyen vállalkozáshoz, hanem tapasztalata is volt hozzá, hiszen Pécsett már megvalósított egy ilyen vállalatot.
A gázvilágítással ellentétben a villanyvilágítás és villamos közlekedés kapcsán Szabadka városa tanácsának döntését nem segíthették más városok tapasztalatai, mivel ez nemcsak az országban, hanem a világon is újdonság volt. Európában a második villanyközvilágítással rendelkező város Temesvár volt. (A villanyvilágítás 19. századi magyarországi elterjedéséről lásd a mellékelt táblázatot.)
Szabadka12 évvel később követte Temesvárt az áramszolgáltatás bevezetésében, de a villany közvilágítás csupán 1933-tól valósult meg. Az 1880 és 90-es évek az elektrotechnika gyors fejlődésnek az időszaka volt. Ugyanakkor nemcsak egyre több nagyvárosban jelentek meg az áramszolgáltató telepek, hanem a kisebb települések is akár egy gőzmalom fölös energiáit is fel tudták használni áramtermelésre, mint az Zentán történt.[1] Nagyobb városok esetében ugyanazzal a nehézséggel kellett szembe nézni, mint a vízvezeték, vagy a gázvilágítás bevezetésénél, hiszen a hálózat kiépítése az üzem felépítésén túl komoly költségeket jelentett. Szabadka, azért különleges város, mert a 19. század két modern világítása ugyanabban az évtizedben jelent meg a városban, s a kettő bevezetése között csupán 6 év telt el (!). Még figyelemre méltóbb, hogy ez egy alföldi nagykiterjedésű magyar városban ment végbe, ahol számottevő ipar abban az időben még nem létezett, ugyanis a korabeli vélemény szerint a modern „vezetékes” világítási forma bevezetésére az alföldi városok nem alkalmasak, mert túl nagy kiterjedésűek.[2] Másrészről ehhez az is hozzájárult, hogy Szabadka Magyarország harmadik legnagyobb lakossággal rendelkező városa volt, és a villanyvilágítás bevezetését már korábban elhatározták.
A villanyvilágítás pontosan ugyanabban az időben került szóba Szabadkán mint a többi városban. Ez az időpont az 1880-as évek eleje, a villanyvilágítás valódi térhódításának is kezdete, hiszen először sikerült nemcsak a fényforrást megoldani, hanem az áram továbbítását is. 1879-ben készítette Edison az első sorozatgyártásra is alkalmas – szénszálas – izzólámpát. Ugyanebben az évben Swann is feltalálta és szabadalmaztatta izzólámpáját, kettejük megegyezésével – közös céget alapítottak, ami 1883-tól gyártotta az Ediswann izzókat.[3] Magyarországon az izzógyártás 1887-ben kezdődött A magyar villamos izzólámpagyárban.[4]
Angliában, Godalmingban 1881-ben helyezték üzembe az első közszolgáltató erőművet a világon.[5] A második 1884-ben Temesváron kezdett üzemelni.[6] A bécsi Anglo Austrian Brush Electrical C. L. által kiépített rendszer egyenáramú volt, amivel sok probléma akadt, ezért 4 évvel később Ganz –rendszerű váltakozó áramúra alakították át.[7] 1892-ben pedig a városnak sikerült megvásárolnia az erőművet az angol tulajdonostól, és 1893. január 1-től házi kezelésbe vette.[8]
A millenniumi kiállítás alkalmával már több mint 30 közcélú áramfejlesztő telep működött az országban. Az 1890-es évek közepe különösen kedvezett a villanyvilágítás bevezetésének, hiszen az egyes települések „egymással versenyezve” igyekeztek lakóhelyük szépítésén és modernizálásán. akkoriban a millennium maradandó emlékének tűnt a villanyvilágítás bevezetése is. Szabadkán a villanyvilágítás bevezetése nem a millennium emlékére készült, hanem egy sokkal hosszabb folyamat a véletlenek összejátszása folytán ekkor ért véget. A szabadkai villanyvilágítás kezdete 1883-ra nyúlik vissza, mikor a szegedi próbavilágítás mellett, után szóba került az 1883. január 31-i közgyűlésen, hogy 14 éjjelen a Ganz Szabadkán is tartson próbavilágítást. Ezt akkor azért vetették el, mert egyrészt a villanyvilágításnak sokféle fajtája van, másrészt még nem lehetett tudni, hogy ezek közül melyik a legjobb. A közgyűlés ezért a tanács elnökre (polgármesterre és a városi építész mérnökre bízta a villanyvilágítás fejlődésének nyomon követését.[9]
A közjegyzői okirathoz csatolt lista az 1897. augusztusi fogyasztókról.
(A könnyebb áttekinthetőség végett a neveket abc sorrendbe szedtem, és a táblázat második oszlopában a nevek mellett zárójelben olvasható az eredeti sorszám, valamint a táblázat német fejlécét magyarra fordítottam és kiegészítettem a „foglalkozás” című oszloppal. A táblázatban dőlt betűvel olvashatók a felszerelt, de nem használt villanylámpa tulajdonosok neveit, illetve vastaggal szedtem a közintézményekét.)
| Név
(és az eredeti lista sorszáma) |
foglalkozás | izzó-lámpa | ívlámpa | |
| 1 | Aradszky Jeftó [Timót] (11) | háztulajdonos | 8 | |
| 2 | Aradszky Lázár (45) | kézműkereskedő, háztulajdonos | 3 | |
| 3 | Balogh Lajos (81) | mérnök | 15 | |
| 4 | Bartek Károly (44) | rézműves | 12 | |
| 5 | Bartha Antal dr (8) | Palicsfürdő főorvosa | 10 | |
| 6 | Bezerédy István (15) | országgyűlési képviselő | 24 | |
| 7 | Dr. Békeffy Gyula (79) | ügyvéd, választott bizottsági tag | 24 | |
| 8 | Bíró Károly dr (62) | ügyész helyettes | 60 | |
| 9 | Breuer Károly (56) | háztulajdonos, bőrkereskedő | 9 | |
| 10 | Buchwald Lázár (74) | ügyvéd, író | 14 | |
| 11 | Compteure im Magazin (85) | 9 | ||
| 12 | Czeizner Gyula (6) | ékszerész, órás | 11 | |
| 13 | Dobra Istvánné (64) | 1 | ||
| 14 | ifj. Dobel [Dóbel] Károly (32) | választott bizottsági tag | 6 | |
| 15 | Özv. Fimpl Ferencné (14) | háztulajdonos | 11 | |
| 16 | Gál Ferenc (26) | zeneigazgató? | 3 | |
| 17 | Härtl [Härtel] Vilmos (34) | építési vállalkozó | 10 | |
| 18 | Hartmann [és] Conen (88) | 54 | 3 | |
| 19 | Hartmann Raphael (49) | tojás kereskedő, birtokos | 25 | |
| 20 | Haverda Boldizsár (1) | ügyvéd, birtokos, virilis | 12 | |
| 21 | Heumann Mór (53) | könyv-, hangszer- és egyéb papírkereskedő kölcsönkönyvtáros | 10 | |
| 22 | Horovitz Mór (42) | 24 | ||
| 23 | Ivanovics József (82) | 3 | ||
| 24 | Jakobcsics Mátyás (83) | földbirtokos | 11 | |
| 25 | Joó Nándor (46) | földbirtokos, okl. gyógyszerész, A szabadkai takarékpénztár és népbank igazgatósági tagja, virilis | 21 | |
| 26 | Kárpáti Jakab (68) | kávéház | 27 | 1 |
| 27 | Képezde ideigl.[esen] (84,87) | Tanítóképző (PRÄPARANDIA) | 167 | 3 |
| 28 | Kohn Móricz (50) | birtokos, gabonakereskedő, sörnagykereskedő | 18 | |
| 29 | Kovacsics Ágoston (72) | ügyvéd | 16 | |
| 30 | Kováts R. Antal (67) | 5 | ||
| 31 | Közgazdasági Bank (28) | 6 | ||
| 32 | Kráhl Lipót (75) | ügyvéd | 12 | |
| 33 | Krammer Antal (78) | férfiszabó és egyenruházati üzlet | 14 | 1 |
| 34 | Krausz Salamon (51) | 14 | ||
| 35 | Kuluncsics Tamás (41) | választott bizottsági tag | 10 | |
| 36 | Kunetz Ignácz (13) | kereskedő, birtokos, virilis | 22 | |
| 37 | Kunetz Kálmán (7) | üveg- és porcelánkereskedő | 19 | |
| 38 | Lang Mihály (39) | szatócs | 2 | |
| 39 | Lendvay Mihály (33) | választott bizottsági tag, szűrszabó, az ipartestület elnöke | 20 | |
| 40 | Leringer Gál Roza (18) | 7 | ||
| 41 | Lichtneckert András (61) | vendéglős, Arany Bárány szálloda, birtokos, virilis | 86 | 3 |
| 42 | Macskovics Titusz (35) | mérnök(építész), virilis | 5 | |
| 43 | Malagurszky Mihály (47) | földbirtokos, választott bizottsági tag | 5 | |
| 44 | Mamuzsich Lázár (29) | polgármester, ügyvéd, birtokos, földbérlő, virilis | 34 | |
| 45 | Mária Valéria közkórház (24) | 183 | ||
| 46 | Máv. Altiszti Kör (66) | 9 | ||
| 47 | Milkó I. és fia (76) | kereskedő? | 11 | 1 |
| 48 | Özv. Milkó Mórné (38) | háztulajdonos | 8 | |
| 49 | Miloszávlyevics Milán (48) | ügyvéd, birtokos, virilis | 11 | |
| 50 | Nagy Péter (58) | honvéd őrnagy, háztulajdonos ? | 10 | |
| 51 | Németh Péter (80) | műórás | 1 | |
| 52 | Nemzeti Casinó (10) | 126 | ||
| 53 | Dr Novák József (27) | orvos, birtokos, virilis | 12 | |
| 54 | Ohrman Kálmán[1] (25) | vaskereskedő | 4 | |
| 55 | Oláh Béla (59) | vendéglős | 9 | |
| 56 | Paukovics Andor (40) | köz- és váltóügyvéd, az ügyvédi kamara elnöke1897-ben a Tanítóképző igazgató tanácsosa | 23 | |
| 57 | Dr. Petrovics Dusán (71) | ügyvéd, választott bizottsági tag | 50 | |
| 58 | Piukovics József (52) | Bács-Bodrog vármegye aljegyzője a kernyájai kerület országgyűlési képviselője | 18 | |
| 59 | Popovics György (55) | Földbirtokos városi adópénztárnok | 16 | |
| 60 | Prokesch Mihály (17) | téglagyártulajdonos, szállásbiztos, tisztviselő, birtokos | 21 | |
| 61 | Radics Dusán (György) (4) | földbirtokos, virilis | 23 | |
| 62 | Özv. Radrics Emilia (77) | 15 | ||
| 63 | Radics Joczó (3) | gabonakereskedő, földbirtokos, virilis | 25 | |
| 64 | Reichl J. Ferencz (70) | építész | 10 | |
| 65 | Reisner Lajos dr (2) | ügyvéd, háztulajdonos | 14 | |
| 66 | Rieger Mihály (23) | sókereskedő, választott bizottsági tag | 17 | |
| 67 | Roth Armin (30) | kereskedő, kalapos | 15 | 3 |
| 68 | S[z]ilberleitner Ferencz (5) | gyógyszerész | 7 | |
| 69 | Schmausz Endre (86) | főispán | 66 | |
| 70 | Schulhoff Hermann (20) | kereskedelmi kamarai tag; virilis posztó és divatáru kereskedő | 6 | |
| 71 | Sport Egylet (9) | 11 | ||
| 72 | Sugár Béla (89) | divatáru kereskedő | 3 | |
| 73 | Sugár Manó (16) | fűszerkereskedő,
választott bizottsági tag |
11 | |
| 74 | Szalay Mátyás (31) | rendőrfőkapitány | 4 | |
| 75 | Székely Simon (54) | könyv-, hangjegy- és papírkereskedő könyvnyomda tulajdonos Szabadkai Hírlap felelős szerkesztője | 11 | |
| 76 | Szigeti József (19) | gyógyszerész | 9 | |
| 77 | Dr Szilasy Fülöp (22) | ügyvéd | 20 | |
| 78 | Dr. Szilasi Mór (12) | orvos, birtokos | 13 | |
| 79 | Szuvajcsevits Obrád (63) | vendéglős: „Próféta” | 5 | |
| 80 | Tausig [Taussig] Vilmos (57) | kézmű és divatárú kereskedő, birtokos, virilis | 60 | |
| 81 | Tumbász Lázár (69) | fogadó-, vendéglő-, sörház-, kávéház- és korcsmáros-iparos | 3 | |
| 82 | Váli Gyula (43) | mérnök, építész, tb. főmérnök, választott bizottsági tag | 20 | |
| 83 | Vár. Javadalmi Bérlőség (Hivatal) (36) | 15 | ||
| 84 | Vermes Béla (73) | országgyűlési képviselő, birtokos, virilis az önkéntes tűzoltó egylet főparancsnoka | 46 | |
| 85 | Weitzenfeld Illés (37) | tollkereskedő | 26 | |
| 86 | Dr Wilheim Adolf (21) | orvos – kórházigazgató főorvos választott bizottsági tag | 24 | |
| 87 | Wilheim János (65) | cipész | 14 | |
| 88 | Wittmann Károly (60) | Nemzeti Szálloda | 3 | |
| használatban lévő lámpák összesen: | 1582 | 18 | ||
| felszerelt lámpák összesen: | 1769 | 24 | ||
[1] Hely Kosztka Lajos
A nyomon követők közül a polgármester nem a legjobban végezhette a munkáját, hiszen az egyik újság híre szerint a Ganz egyik mérnökét, aki a villamos világítás bevezetése miatt kereste, nem engedte be magához 1893-ban.[10] Később annál inkább a részvénytársaság híve lett, hiszen nemcsak az első áramfogyasztók közt található meg a neve, hanem a részvénytársaság igazgatósági tanácsában is. A Ganz mérnöke, azért kereste fel a várost, mert ebben az időben Bobula Jánosnak már sikerült elérni, hogy az eredetileg a gőzüzemű vasútra kiadott engedélyt, megkapja a villamos vasút építésére. A villamos vasúthoz, pedig egy centrálét, villanytelepet kellett építeni, amiből magánosoknak és iparosoknak is tudott a telep áramot szállítani. Erre pedig a befektetőnek gondolnia kellett, hiszen a villamos itt Magyarországon veszteséges vállalkozás volt, csak az árameladások tették nyereségessé ezeket a vállalkozásokat.
A villamos vasút ötletének felvetője, az idősebbik Bobula János – fővárosi építész és Lubló városának országgyűlési képviselője – azonban nem akart sokáig várni arra, hogy ez az üzlet nyereséges legyen, tehát panamázott. Megbízottját, Gombos Gyulát leküldte Szabadkára, hogy a vállalkozáshoz „szponzort”, illetve tőkét találjon. Ő a jóhiszemű Vermes Lajossal kötött szerződést, mely szerint 7500 forintot fizet Bobula Jánosnak a koncesszió kieszközlése miatti tanulmányaira, és további 10000 forint kölcsönt ad, melyet a vasút kiépülése után 20000 forinttal fizet vissza Bobula. „Ez a megtéritési kötelezettség azonban csak illusiorius dolog volt, mert bizony Bobula János nem volt oly vagyoni viszonyok között, hogy azt tehette volna, vagy akarta volna tenni,- hiszen akkor már a csőd szélén állott – (…) A villamos ügye pedig ezalatt igen szépen haladt előre ; előbb a sineket és a talpfákat azután pedig a vállalkozókat fektették le a Bobula János által saját szaklapjában hirdetett ideális elvek, – az előbbiek t. i. a sinek és a talpfák árverésre – az utóbbiak a vállalkozók csődbe kerültek úgy, hogy egy tömeg lett az egészből!” [11] Az ügy vesztese Vermes Lajos – szabadkai tornatanár – volt, akit Bobula János sikkasztónak nevezett, majd becsületsértési és rágalmazási pert is indított ellene, mikor az alaptalan vádak miatt becsületét próbálta megmenteni.
A Bobula János-féle vállalat panama voltát bizonyítja az is, hogy a várossal még 1891-ben kötötték meg a szerződést, mire hamar megkapták a minisztérium jóváhagyását is, de három évvel később sem tudott eredményt felmutatni. Lindheim Ernő és társai, bécsi vállalkozó 1894-ben vették át a koncessziót, de a minisztériummal való egyeztetés miatt a várossal csak 1895. június 20-án köthetett új szerződést.[12] Az új szerződés alapja a néhány részletében megváltoztatott Bobula-féle szerződés és az 1894. szeptember 13-i közgyűlés 340. sz. határozatába volt. Ez utóbbiban indokolták meg, hogy miért bíznak az új vállalkozóban: „tekintettel arra, hogy az ajánlatot tevő Lindheim Ernő és tsai czég által az ország több városában teljesitett hason természetű munkák kiviteléből arra lehet következtetni, hogy a Szabadka-palicsi közúti villámos vasút már régóta vajúdú ügye a városi vasúttal egyetemben rövid idő alatt megoldást nyer; s végül tekintettel arra, hogy engedélyezés esetén az ajánlattevő czég magánosok részére villamos világitást s a kisipar részére olcsó hajtó erőt fogna szolgáltatni;[13] (..). Kimondja továbbá a törvh. bizottság, miszerint a magán fogyasztásra szánt villamvilágitás bevezetése végett – amennyiben az a fennálló gázgyári szerződéssel nem ellenkezik – nevezett czéggel szintén tárgyalásba bocsátkozik –”.[14]
A villanyvilágítás bevezetéséről 1895-ben új szerződést kötött a szabadkai városi tanács a „Lindheim és Társa” céggel, melyben pontosították a villanyvilágítás pontos feltételeit és az eredeti szerződéshez képest csökkentették az engedményes monopóliumát, vagy kizárólagos áramszolgáltatási jogait, 30 évről 20 évre. A szerződéshez szükséges fogyasztók megléte ekkor már nem lehetett kérdéses, hiszen erre vonatkozó határozatot nem tartalmaz az új szerződés. Az 1894-es szerződésben még a következő kitétel szerepelt: „A villamos világitást a vállalt akkor köteles bevezetni, ha 1000 drb. 16 normal gyertya erejü lámpa,[15] lámpánként évi 800 órai fogyasztása biztosittatik. Egy 16 normal gyertya fény erejű izzó lámpa fogyasztása óránként maximális árral 23/4 krba kerül, ez árból lámpánként”.[16]
Amikor egy városba új világítási formát majd bevezettek, aláírási íven mérték fel az előzetes fogyasztói igényeket. Arra, hogy ez Szabadka esetében is megvalósult volna – mint Baján vagy Kecskeméten – nem találtam adatot csupán egy 1893-as újsághirdetést,[17] viszont a telep birtokba vételéről szóló közjegyzői okirathoz csatolták az első villanyfogyasztók listáját is.[18] A lista összeállításáról keveset lehet tudni, hiszen a nevek nem abc sorrendben szerepelnek, nem a használt lámpák száma szerint, sőt valószínűleg nem is a belépési idejük sorrendjében szerepelnek, hiszen a szerződési sorszámok nincsenek emelkedő, vagy csökkenő sorrendben a listán. A lista 1897. augusztus 25-én készült. A várossal kötött szerzés szerint a villanyvilágítást akkor kezdi el a részvénytársaság, ha legalább 1000 darab 16 normálgyertya fényű lámpára lesz igény. A lista szerint, ami 8 hónappal a világítás kezdete után készült már 1769 izzólámpát és 24 ívlámpát szereltek fel, s ezek közül 1582 izzólámpa és 18 ívlámpa üzemelt is, valamint további bekötések voltak folyamatban, hiszen az első üzleti évről készült jelentés és zárszámadás szerint 1897. szeptemberében már 2128 volt az izzólámpák száma és 23 az ívlámpáké.[19] 1898-ban ez a szám tovább emelkedett 3490 izzólámpára és 27 ívlámpára.[20] Hogy kik lehettek a villanyvilágítás bekötői 1897-98-ban és a későbbi években kevés információval rendelkezem. A bekötések mindenekelőtt az elektromos fővezetékek mellett voltak, illetve ezektől nem nagy távolságban, mint az a mellékelt térképen is látható. Az 1900-as években a hálózat jelentős kibővítésére került sor, hiszen ekkor nemcsak Palics, majd Sándorfalva kapott villanyvilágítás, hanem a városi hálózat bővült. Ez utóbbit Damjanovné Zimmer Sarolta is említi emlékiratában az Így éltünk Szabadkán-ban[21]. Szerinte 1912-ben épült a villanyközpont, mert ekkor vezették be a villanyt utcájukba a Magyar utcába, ami téves információ, mégis egyik emléke, hogy a vasúti hivatalnok, akinek a környékükön lakásában először volt villany, éjszakáként kinyitotta az ablakokat, hogy a járókelők megbámulják, azt mutatja, hogy a villanyvilágítás még ekkor is újdonságnak számított.
A villanyvilágítás első bevezetői azonban nem kisemberek voltak. A közjegyzői okiratban szereplő 84, illetve 88 fogyasztó szinte mindegyikét sikerült beazonosítanom. Az első várakozással ellentétben nem a Szabadka leggazdagabb polgárait tömörítő virilis listáról, hiszen ezen főként földbirtokosok szerepelnek, és nagyrészük nem is a városban, hanem külterületen lakik. Bár a viriliseket Szabadkán értékképviselőknek hívták. A listán 13 személy szerepel, akik közül csak 2 volt az első títz között, s ők is csak diplomájuk miatt, mert az oklevél rendelkezőknek kétszeresen számították az adóját. A listán szerepel 8 választott bizottsági tag is, valamint a főispán, a polgármester, egy országgyűlési képviselő, Bács-Bodrog vármegye aljegyzője és országgyűlési képviselő, a rendőrfőkapitány, az egyik városi mérnök (tb.[22] főmérnök is.), az ipartestület elnöke, 2 főorvos, a tanítóképző igazgatótanácsosa. Az egyik érdekesség, hogy a leendő polgármester dr. Bíró Károly is, mint ügyész helyettes szerepel rajta, valamint még az ügyvédi kamara elnöke és 10 ügyvéd (14.77%). 10 földbirtokos (11.36%) és 6 háztulajdonos (6.8%) mellett 18 kereskedő (20.45%) van, ami a legnagyobb csoport, de részben idesorolhatóak az 5 iparos (5.68%) is, hiszen ők maguk adták el az általuk készített termékeket. Ennek az 5 iparosnak fontos volt, hogy haladjanak a korral – egyrészt, mert országos hírnevük volt, másrészt mert a vevőkörük megkívánta, hiszen üzletük a főtéren volt. Az iparosok a legkülönbözőbb szakmákból vannak: ékszerész (Czeizner Gyula), órás (Németh Péter), rézműves (Bartek Károly), szűrszabó (Lendvay Mihály) és cipész (Wilheim János). A felsorolt szakmákból is látszik, hogy az elektromos áramot ők is világítási célokra használták. Az első elektromotor beszerelésére csak 1899-ben került sor.[23] A kereskedők is a legkülönfélébbekkel foglalkoztak, többségükben divatáru/kézmű vagy fűszerkereskedők, de két könyv és papírkereskedő is található a listán. A kereskedők mellett várható lett volna a vendéglősök, aki az emberek esti szórakozási lehetőségéről is gondoskodtak, nagyobb számban, de csupán egy kávéház üzemeltető (Kárpáti Jakab), három vendéglős (Oláh Béla, Szuvajcsevits Obrád és Tumbász Lázár) és két szállodatulajdonos: Lichtneckert András (Arany Bárány Szálloda) és Wittmann Károly (Nemzeti Szálloda). A villanyvilágítást két gyógyszertárba is bevezették: Szigeti József – a város 6. patikájába – és Szilberleitner Ferenc[24] a Segítő Máriához címzett patikába, amit nem sokkal korábban vett át és újított fel. Az orvosok kétszer annyian (4.54%) találhatók meg a listán, mint a gyógyszerészek (2.27%), s mint már említettem kettő közülük főorvos. Az egyik Dr Wilheim Adolf, a kórház igazgató főorvosa. A másik dr Bartha Antal, Palicsfürdő főorvosa[25].A magánszemélyek mellett testületek és hivatalok is az elsők közt vezették be helyiségeikbe a villanyt. Ezek voltak: a Tanítóképző, a Közgazdasági Bank, Mária Valéria közkorház, Máv. Altiszti Kör, Nemzeti Casinó, Sport Egylet, „Vár. Javadalmi Bérlőség” (Városi Javadalmi Hivatal), Hartmann Co., „Competeure im Magazin” és a „Práperandi” (Präparandia), vagyis a Tanítóképző.
A villanyvilágítás elterjedése a városokban 1884-1900 között Magyarországon
Vastag betűvel olvashatók a törvényhatósági jogú városok. Azon városok neve mellet, amelyek nem a Magyar Köztársaságban találhatók, zárójelben annak az országnak a nemzetközi jele található, ahol most vannak.
| Város neve | Mióta van
villanyvilágítás |
| Temesvár (RO) | 1884 |
| Kismarton (A) | 1890 |
| Kaposvár | 1892 |
| Szatmárnémeti (RO) | 1892 |
| Pécs | 1893 |
| Eger | 1894 |
| Gölnicbánya (SK) | 1894 |
| Igló (SK) | 1894 |
| Késmárk (SK) | 1894 |
| Máramarossziget (RO) | 1894 |
| Nagykanizsa | 1894 |
| Budapest | 1895 |
| Eperjes (SK) | 1895 |
| Jolsva (SK) | 1895 |
| Pozsony (SK) | 1895 |
| Szeged | 1895 |
| Zenta (SRB) | 1895 |
| Fiume (CRO) | 1896 |
| Kassa (SK) | 1896 |
| Nagybecskerek | 1896 |
| Nagyszeben (RO) | 1896 |
| Rózsahegy (SK) | 1896 |
| Rozsnyó (SK) | 1896 |
| Sátoraljaújhely | 1896 |
| Szolnok | 1896 |
| Szabadka (SRB) | 1896 |
| Arad (RO) | 1897 |
| Kecskemét | 1897 |
| Nyíregyháza | 1897 |
| Marosvásárhely (RO) | 1898 |
| Sopron | 1898 |
| Versec (SRB) | 1898 |
| Gyula | 1899 |
| Gyulafehérvár (RO) | 1899 |
| Hódmezővásárhely | 1899 |
| Losonc (SK) | 1899 |
| Makó | 1899 |
| Lugos (RO) | 1900 |
| Miskolc | 1900 |
| Szászváros (RO) | 1900 |
A lista érdekessége, hogy azt is följegyezték, hogy ki mivel világított, mert az ív- és izzólámpák számát összegezni kellett, hogy valóban eléri a szerződésben kívánt mértéket. A listát 1896-ban nem írhatták volna meg, hiszen 1896 decemberében 800 lámpával kezdődött a villany világítás.[26] A századfordulón is azt írták, hogy a „villamos világítást még csak a magánházakban alkalmazzák”.[27] Ez a kijelentés csak annyiban igaz, hogy városi közvilágítás céljára Szabadka belvárosában 1912-ig nem szereltek fel ívlámpákat, s akkor is csupán a Kossuth Lajos utcába öt lámpát, [28] valamint a MÁV személypályaudvar előtt – és a pályaudvaron is – ívlámpák világítottak.
A magánosok közül az ívlámpát felszereltetők voltak kevesebben, csupán kilencen 18 lámpát. Közülük négyen izzólámpával nem világítottak, csak egyenként három ívlámpát gyújtottak fel, míg szintén hárman csupán 1 ívlámpát kértek. Ívlámpával világítók csupán kereskedők és vendéglősök, szállodások voltak, kivételt képez a Képezde 3 ívlámpája, de a táblázat név rovatában, azt jegyezték meg, hogy ideiglenes. Az ívlámpának sokkal nagyobb volt a fénye, de a fogyasztása is,[29] tehát működtetését kevesebben engedhették meg maguknak. S az izzólámpa feltalálásáig az elektromos áram nem volt alkalmas – és gazdaságos – kisebb helységek világítására, mert az ívlámpáknak ehhez a feladathoz túl erős volt a fényük.
Az izzólámpával világítók már sokkal vegyesebb képet mutatnak, hiszen az egy villanykörtétől a 183-ig, sokféle csoportja megtalálható a fogyasztóknak. A sor legalján találhatók minden bizonnyal csupán egyetlen helységbe vezették be a villanyt, míg a tetején találhatók egész épületeket, házakat világítottak elektromos árammal. A közjegyzői okirat táblázata szerint 1582 izzólámpa volt használatban, én 1572 izzót számoltam össze. A felszerelt lámpákkal együtt 1769 a táblázat összesítése, de ha összeadjuk az itt szereplő számokat (9+66+167+54 =296), akkor más végeredményre jutunk, mert a végösszeg ekkor 1878 lesz, a számításaim szerint pedig 1868. A továbbiakban számításaim eredményét közlöm. Négy részre csoportosítottam a fogyasztókat. Az első csoportba tartoznak az 1-15 izzóval rendelkező fogyasztók ötvenketten voltak (59%) és az összes izzó 24.78%-a volt a tulajdonukban. A második csoport a 16 és 30 darab közötti izzóval rendelkezők huszonketten (25%) az összes izzó 25.32%-át birtokolták. A harmadik csoportba tartozók, akinek 30 izzónál több, de 100 izzónál kevesebb volt a használatukban csupán heten (7.95%) voltak, de az izzók 24.4%-a volt a használatukban. Az utolsó csoportba a három (3.4%) nagyfogyasztó tartozik, akik az izzólámpák 25.4%-át birtokolták. A négy csoport mindegyik, tehát nagyjából az összes lámpák számának egynegyedével rendelkezett.
A listán szereplő személyeknek próbáltam megkeresni a lakóhelyét, illetve, hogy az üzletük merre volt található, hogy a kapott információkat összevethessem a villanyvilágítási hálózatról készült térképekkel. Ezt a feladatot csak részben sikerült megoldanom, hiszen 35 névhez tartozó címet nem sikerült azonosítanom (40%), és az azonosított címek esetében is előfordulhat, hogy a tulajdonos nem otthonába, hanem üzletébe – esetleg mindkét helyre -, vagy bérházába vezette be a villanyvilágítást. A megtalált címek alapján az első körben lakók többségben találhatók, hiszen huszonketten vannak. A térképek, például a „Szabadka szab. kir. város villamos vezetékhálózatának tervrajza”[30] alapján is az hálózat nagyobb része erre a területre esett. A terület kiemeltségét jelzi az is, hogy a vasúti átjárón kívül – ahol erre a műszaki szempontból volt szükség – csak ezen a részen volt földalatti vezeték, ami sokkal többe került a Szabadkai villamos és világítási részvénytársaságnak., mint a légvezeték. A világítási áram vezetékeinek elhelyezéséről szóló jegyzőkönyv ezt a területet a következőképpen határozta meg: „Az aluljáró keleti sarkától a törvényszéki épület délnyugati sarkáig, valamint a Damjanich utca és Hunyadi tér keresztezéséig földalatti vezeték alkalmazandó. Ezen utóbb megjelölt ponttól kezdve a földalatti vezeték a Kosuth utca sarka felé özv. Parcseticsné, Lichtneckert és Manojlovics, Prokesch házak mellett, midenütt az aszfaltjárda szegélysor mellett vezetendő és a vasúti feljáró után a Mamusich, Vermes és Leovics hazak előtt a fasor közepén vezetendő. A Kosuth utcában az éjszaki oldalon a fasortól az utca tengely felé 0.50-1.00 mtnyire földalatti vezeték fektetendő. A szt. István téren a Lénárd Sztojkovich Vermes Gábor . Milinovics féle házak előttföldalatti vezeték és pedig az ashfalt járda alatt a Deák utcában eltérőleg a vállalat kérésétől illetve javaslatától a Rudics háztól Vermes Béla házáig földalatti vezeték köttetik ki, ha a vállalat a világitási hálózatot oda is kiterjesztené.” [31]
A villanyvilágítás vezetékei tehát majdnem ugyanazt a téglalapot jelölik ki, mint a kövezés és a légszeszközvilágítás,[32] azzal a különbséggel, hogy a villany a belváros déli részére koncentrálódott az első időkben. Ennek a területnek villannyal való ellátása könnyebb is volt a szegedi úton – a szegedi szöllőkben – lévő áramfejlesztő telepről, mert közelebb volt. A részvénytársaság villanytelepe 13 munkást foglalkoztatott.[33] Straub Sándor a Magyarország közcélra való elektromos áramfejlesztő telepei című könyve szerint az egyfázisú 2000 voltos váltakozó áramot 5 gőzgép (900 LE) 4 gőzkazán, és 5 dinamó állította elő.[34] Hat ével később – a hálózat bővítése miatt az áramtermelő berendezéseket is korszerűsíteni kellett – már háromfázisú 2000 voltos váltakozó áramot állítottak elő Szabadkán a 4 gőzgép (2300LE), 3 gőzkazán (527 LE), és a 4 dinamó (1020 kW).[35] Ebben a hat évben megduplázódott a fogyasztók száma, ami az árammérők számából látszik 1905-ben még 511 fogyasztásmérő (elektromosságszámláló) volt a városban 1911-ben már 1193(!). Az izzólámpák száma kisebb mértékben növekedett, hiszen 1905-ben 10210 izzó volt a hálózatba kapcsolva, 1911-ben pedig 17706 izzólámpa.[36]
Az 1890-es évektől a villanynak konkurenciát jelentett a gázvilágítás is, hiszen olcsóbb volt, és Auer von Welsbach találmánya az Auer-égő fényereje megközelítette a villanyvilágításáét, valamint az emberi szem számára is kellemesebb volt a zöldes fénye.[37] A villanyvilágítás az első években luxus cikk volt, illetve a vásárlókat becsalogató újdonság. Erről tanúskodik a szabadkai közcélú villanyvilágítás kezdetéről tanúsító újságcikk: „A villamos világitás megindult s sok nézője akad a kirakatok előtt , ahol az bevezetve van . A villamos fény brillant világitásba helyezi a kirakatokat s az azokban lévő áruczikkek csábitóan vonzák a közönséget.” [38] A fogyasztók tehát először 1896 karácsonyán használhatták a villanyvilágítást, a Szabadkai villamos vasút és világitási részvénytársaság viszont 1896. december 19-t tartotta a villanytelep megnyitási napjának és a villanyvilágítás kezdetének.[39] Véleményem szerint december 19-én a próbavilágítás indulhatott meg, mert kevéssé valószínű, hogy a lakások hamarább kaptak volna áramot, mint az ugyanabban a hálózatban lévő üzletek. A villanyvilágítás gyors bevezetésére a Lindheim Ernő és társai céget a várossal kötött szerződése is ösztönözte, mely szerint ha a „ kormányhatósági engedély kézbesitésétől számitott 1 év alatt a villamos áram szolgáltatását meg nem kezdi, tartozik hetenként 100 frt birságot fizetni”.[40]
A részvénytársaság csak 1898 végével zárhatta első üzleti évét, mert a villamos pálya építése – az előzetes tervekkel ellentétben – elhúzódott és csak 1897. szeptember 7-én került sor a beüzemelésére. A Szabadkai villamos és világítási részvénytársaság (Szabadkaer electrische Strassenbahn und Beleuchtungs Actiengesellschaft) 1897. július 13-án kapta meg a kereskedelemügyi minisztertől az engedély okiratát és augusztus 9-én alakult meg. A részvénytársaság alapszabályait nyomtatták ki. A társulat részvényeseiről keveset lehet tudni. az biztos, hogy bécsi vállalkozók mellett szabadkaiak is voltak. A részvényesek meghatározását nehezíti, hogy az előzetes tervekkel ellentétben – mint például a Bobula-féle részvénytársaságban – nem névre szóltak a részvények, hanem sorszámmal ellátottak voltak, melyekből minden évben bizonyos mennyiséget kisorsoltak és ők megkapták részvényeik értékét, vagyis a befektetett tőkéjüket. 1898-ban a részvénytársaság igazgatóságában bécsiek és budapestiek mellett két szabadkai is részt vett: Mamusich Lázár, a polgármester és ifj. Vermes Béla, országgyűlési követ.[41] A századforduló után, mikor az osztrák tőke helyett belga részvényesei voltak a vállalatnak már több szabadkai foglalt helyet az igazgatóságban: Dr. Békeffy Gyula, Lichtneckert András, Mamusich Lázár, dr. Milkó izidor, Vermes Béla. a felügyelő bizottságban is szabadkai kaptak helyet: ifj. Frankl István, Horvátovich Ernő és Mucsy György.[42]
A Szabadkai villamos és világítási részvénytársaság első éveinek egyik legnagyobb eredményének nemcsak az tekinthető, hogy a nagyvárosi – és ezáltal a modern – közlekedést megvalósította és üzemeltette Szabadkán, hanem legalább ennyire fontos a villanyvilágítás elterjesztésében játszott szerepe. „A vállalat e prosperálás szempontjából nehéz feladatra vállalkozott akkor, amikor a világítás és a közlekedés primitív eszközeit a modern kor eszközeivel kiszorítani eltökélte. A mi konzervativ Polgártársaink közönyét kellett előbb megtörni s csak azután lehetett a prosperálás lehetőségére gondolni. Ez nagy munka volt, s örömmel állapitjuk meg, hogy részben sikerült is. Ma már Szabadkán sem luxus-cikk a villanynyal való világitás, hanem nagyon sok helyen mán el sem tudjuk képzelni annak nélkülözhetését.” [43]
A Szabadkai villamos és világítási részvénytársaság történetét röviden összefoglalja 1944-ig a függelékben közölt tájékoztató.
Tájékoztató[44]
A Szabadkai Villamos Vasút és világitási R.T. alakulásáról és fejlődéséről.
Szabadka sz.kir. város 1891-ba egy Bobula János nevű vállalkozóval kötött a villanyvilágitásnak Szabadka város területére való bevezetésére egy elvi megállapodást. Ezen megállapodás 1894-ben Lindheim Ernő és Társai bécsi vállalkozó cégre lett átruházva, mely céggel a város 1895-ben a végleges áramszolgáltatási és a villamos közúti vasút kiépítésére vonatkozó szerződéseket megkötötte.
Az építkezések 1895-ben kezdődtek meg és 1897. julius hó 13-an lett a villanytelep üzembe helyezve, mely nap egyúttal a 60 évre terjedő háramlási idő kezdetét is jelzi.
Az építési vállalkozó az üzembe helyezés után Szabadkai Villamos Vasút és világitási R.T néven részvénytársaságot alapitottak, melynek alaptőkéje 8080 darab 100,– forint n. é. részvényből állott. A vállalkozó ezen részvénytársaságban az újonnan kiépitett villanytelepet és villamos közúti vasutat vitték vagyontárgyként, melyek fejében a társulati részvényeket kapták.
A részvénytársaság első rendes közgyűlését 1899. junius 10-én tartotta meg.
Nincs tudomásunk arról, hogy mikor és kinek adták el a villamos részvénytulajdonosok a társulati részvényeket. az üzleti könyvekből annyi állapítható meg, hogy 1899-ben a vállalat a brüsszeli Societe Tramvays Remis cégnek , 1902 – től pedig a párizsi Societe Francais de Tramvay Electriqes cégnek fizetett osztalékot.
1906-ban ujból egy brüsszeli cég, a Compaigne Services Urbains S. A. kapcsolódik be mint főrészvényes és marad 1924-ig.
1924-ben a belga érdekeltség eladta a részvényeit illetve a vállalat vagyonát egy Charles Mc. Daniel nevü amerikai vállalkozónak. Az elmúlt idők folyamán a vállalat berendezése a háborús gazdálkodás következtében teljesen elhasználódott és uj beruházások váltak szükségessé. Az 1924-1930-ig terjedő időben nevezett vállalkozó 2 uj kazánt, egy 1500 LE gőzturbinát állitott fel, 16 uj vasúti kocsit vásárolt és a villamos vasúti hálózatot Sándor elővárosi kiépitette.
Ezen uj beruházásokat azonban nem lehet a határvárossá degradált Szabadka lecsökkent fogyasztásából és bevételeiből fedezni. az amerikai vállalkozó kölcsönökért először az amerikai White Electrification Comp. Pénzcsoporthoz, később pedig jugoszláv bank intézetekhez fordult.
1931 őszén kapcsolódott a vállalatba a svéd Electro Invest A.B. stockholmi cég, mely McDanieltől az egész részvénycsomagot a vállalati terhek és adósságok átváltásával átvette. az átvételkor 29.400.000.—Dinárt fizetett ki az uj tulajdonos a függő adósságok rendezésére.
Az ezutáni években az európai gazdasági válság köztudomásúan mély pontra jutott , amely körülmény vállalatunkinál az amúgy is gyönge bevételeket a minimumra csökkentette. Az amerikaiak nem forditottak kellő gondot a karbantartásra és felújitásokra, a meglévő gépek az üzem biztonságát problematikussá tették. Egy további gőzturbina felállitása vált szükségessé, ami 1932-ben 2.500.000.—Dinár költséggel meg is történt. előzőek után természetes, hogy ezen beruházásához is az új részvénytulajdonos nyújtotta a szükséges tőkét.
Az eredeti háramlási szerződés szerint Szabadka városának jogában áll 1897-től számitott 35 év elteltével a zerződéseket megváltani, illetőleg a vállalat egész vagyonságát a szerződésben megállapitott alapon megvenni. a város tehát 1932-ben élhetett volna ezen jogával.
Az A.B.Electri-Invest stockholmi cég , illetőleg vállalatunk a részvénycsomag megvétele után szabadkavárosával azonnal tárgyalásokat kezdett a háramlási szerződés módositására.
Két évig elnyuló tárgyalások után a szerződő felek között megegyezés jött létre , melynek főbb pontjai a következők:
1./ Szabadka város a szerződés egész tartamára lemond a megváltás jogáról;
2./ Szabadka város lemond az engedélyokiratban foglalt azon rendelkezésről , hogy az egy vágányú vasúti hálózat párhuzamos vágányúvá építessék ki;
3./ Szabadka város megengedi, hogy a Szabadkai villanytelep az határán kívül fekvő községeket is elláthat távvezeték útján elektromos energiával;
4./ Vállalatunk kötelezte magát arra , hogy a közvilágitás céljaira – mely eddig csak gázlámpákból állott – 2000 darab utcalámpát és a hozzájuk tartozó hálozatot dijtalanul kiépiti. Ezenhálózat kiépitése 142.000.—Pengő került;
5./ Vállalatunk az áramárakat tetemesen leszállitotta.
Üzletek világitásának 75 fillérről 60 fillérre / 20% /
Magán „ 68 50 / 26% /
Ipari áramnál 52 40 / 20% /
Városi fogyasztásnál 30 20 /33% /
Közvilágitásnál 30 ingyenesre
Ezen áramleszállitások az akkori fogyasztási viszonyok mellett kb. évi 150.000.—Pengő bevételkülönbséget jelentett.
6./ Vállalatunk kötelezte magát arra ,hogy közvilágitás céljaira évi 275.000 Kwót bocsát dijtalanul a város rendelkezésére , mely szolgáltatás évi 55.000.—Pengő bevételi kisést jelentett.
7./ Vállalatunk kötelezte magát arra ,hogy a város belterületén a hálózat eddigi faoszlopait tiz év leforgása alatt vasoszlopokkal illetőleg földalatti kábelvezetékkel cseréli ki. Ezen kötelezettség körülbelül évi 40.000.—Pengő kiadási többletett jelentett vállalatunknak.
8./ Vállalatunk kötelezte magát arra ,hogy a szerződés hátralevő ideje alatt a karbantásra és a 4./ és 7./ pontokban foglalt beruházásokon kívül évente 50.000.—Pengőt fordit felujtásokra és beruházásokra.
Az 1933-ban kötött pótszerződésnek az illetékes hatóságok részéről történt jóváhagyása után a város és vállalat viszonya normalizálódott és a vákalat fokozatos fejlődésnek indult [.] A fejlődés folyamatinak az illusztrálására adjuk az alábbi termelési adatokat :
összes energitermelés 1933-ban 4.808.012 Kwó
1934-ben 5.044.430.
1935-ben 5.863.105.
1936-ban 6.524.138.
1937-ben 7.582.184
1938-ban 8.635.850
1939-ben 8.829.945
1939-ben a második világháború kitörésekor a fejlődés vonala megtörik. (…)
összes energitermelés 1940-ben 7.818.245.
1941-ben 6.472.807.
1942-ben 7.698.990.
1943-ban 7.677.547.
1943-ban vállalatunk az eredetileg 800.000.—Pengőt kitevő alaptőkejét a rendelkezésre álló tőkeemelési alapokból 1.100.000.—Pengőre emeli.
A vállalati részvények kizárólagosan az A.B. Electro-Invest birtokában vannak .
A vállalat jelenleg a villamos közúti vasúttal bezárólag 45 tisztviselőt és 180 egyéb munkavállalót foglalkoztat.
Szabadka, 1944. március hó 10-én
(olvashatatlan aláírás)
[1] 1893-ban alakult meg a Vartus Alajos és Társai Közkereseti Társaság kezdetben cserép és téglaégetéssel foglalkozott, majd gőzhengermalommal is. 1895-ben a malom gépházában két áramfejlesztőt helyeztek el, amelyeket felváltva müködtettek a gőzgéppel. Melléktevékenységként 3 kilométer hosszú utcai villanyhálózat épült ki 1895-ben, biztosítva a közvilágítást is azon a szakaszon, amelyen az akkor idelátogató Ferenc József császár és magyar király vonult végig (Zenta monográfiája I., Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre, Zenta, 2000, 343. )
[2] Technika világa, szerk: Beke Manó, Bp., é. n., 489. . : „A vidéki városok, különösen az alföldi nagyobb városok, ugyanis oly rendkívüli nagy területen fekszenek, hogy világításuknak egy központból va1ó ellátása igen nagy tőkebefektetéssel járna és tekintve, hogy ezen városok lakossága jórészt földmívelő; nagy magánfogyasztásra ott számítani nem lehet, minek következtében nagyobb tőkebefektetés igen kockázottnak látszik.”
[3] Horváth Árpád, Edison, Bp., 1983, 78.
[4] Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye, szerk: Matlekovits Sándor, VII. kötet; Bányászat, kohászat, ipar. Bp., 1898. 383.
[5] Landes, David S. , Az elszabadult Prométheusz, technológiai változások és ipari fejlődés Nyugat-Európában 1750-től napjainkig, Budapest, 1986, 400.
[6] Az I.B.E.C.L. testvérvállalatának, a bécsi Anglo Austrian Brush Electrical C. L. képviselője kereste meg Temesvár városát, az 1882. november 30-i közgyűlés elfogadta az ajánlatot. A szerződés 300 db egészéjjeli, 200 db féléjjeli és 16 db ívlámpára szólt, amiért a város 24500 frt átalányösszeget fizet; ezt módosították 730 izzólámpára és 30000 frt-ra változott a város által a közvilágításért fizetett összeg is. 1884. november elsején gyúltak ki az első villanyfények, s ezzel megkezdődött a verseny is a légszesszel. Az angol vállalat azonban a temesvári üzemére ráfizetett, s az ügykezelés is nehézkes volt a távolság miatt. 1891-ben még a gáztársulatnak szerette volna átadni, de 1892-ben a város is belépett a tárgyalásokba és szeptember 27-én megvette az üzemet 200000 koronáért és a hálózatot, amely 1893 január elsejével lett a városé. 1888 óta a lakosságnak is szolgáltatott áramot. 1898-tól a vállalat a 60000 koronás közvilágítási díj 1/3-ról lemondott, 1902-től pedig ingyenes lett, sőt évente 15000 koronát fizet a városi pénztárba. (Temesvár vármegye monográfiája, szerk.: Borovszky Samu, Bp., é. n., 154-155. és 277. o.)
[7] Dr. Rosta István, Fejezetek Magyarország technikatörténetéből, Szent István korától a XX. századig, Bp., 1995, 287.
[8] Temesvár vármegye monográfiája, szerk.: Borovszky Samu, Bp., é. n., 156.
[9] SzTL F:002. mérn. 7/1883
[10] „A hazugságon kapott polgármester. A Ganz részvénytársaság egyik főmérnökét (Schillert) a czég leküldötte Szabadkára a villanyvilágitás behozatala illetve a várossal előleges megbeszélés végett, ki is f. hó. 15-én a gyorsvonattal a villanyvasut részvénytársaság képviselőjével megérkezvén, értesitették a polgármestert ittlétükről és kérték az időt meghatározni az előleges megbeszélésre, ki is azon üzenetet küldte vissza, hogy az urak csak várjanak szobájukban ő azonnal fel fog menni. Egy félórai várakozás után megjelent a pinczér mondván, hogy a polgármester végtelenségig sajnálja azonban nem jelenhet meg, mert főispán ő méltósága egy fontosabb ügyben azonnal megjelenésre hivatta. „A képviselők utána elmentek a főispánhoz, akit egyedül találtak. S kiderült, hogy a főispán nem hívatta a polgármestert. (Szabadkai Hírlap, 1894. dec. 2., IX. /48, 2.o) vagy50. szám . 1893. junius hó 18-án.
[11] Bobula-Vermes-féle esküdtszéki tárgyalás, In: Bácskai Ellenőr, 1895. október 24., 2.
[12] SzTL F:002. III. 195/1897.
[13] SzTL F:002. kgy. jkv. 1894, 143. o.
[14] U. o.
[15] A „16 normál erejű lámpa” kifejezés a 16 normál gyertya fényű 110 voltos izzót jelenti, amely a korban a közönséges villanykörte.
[16] Szabadkai Hírlap, 1894. nov. 18., IX/46., 2.o.
[17] „Alólirott bizatott meg a villamosvilágitásra vonatkozó viszonyok és leginkább a várható fogyasztás tanulmányozásával és ezen megbizás következtében azon kéréssel fordul a mélyen tiszt. nagyközönséghez, miszerint azon esetben, ha a berendezendő vezetékhálózathoz csatlakozni hajlandó, az esetben a kiadott és szétosztott bejelentési ivet kitölteni és becses aláirásával ellátva mielőbb hozzám visszaszármaztatni méltoztassék.” (Gombos Gyulla, Villamvilágitás Szabadkán, In: Szabadság, 1893. június. 20, 3.)
[18] F:39. 61. doboz 333/1897
[19] Szabadkai villamos vasút és világitási részvénytársaság I. évi jelentés és zárszámadás az 1898-iki üzletévről., Budapest, 1899, 1.o.
[20] U. o.
[21] Damjanovné Zimmer Sarolta, Így éltünk Szabadkán, Budapest – Zagreb, 2003, 86.
[22] tb = tiszteletbeli
[23] Szabadkai villamos vasút és világitási részvénytársaság I. évi jelentés és zárszámadás az 1898-iki üzletévről., Budapest, 1899, 1.o
[24] Szilberleitner Ferenc neve a listán Silberleitner Ferencként szerepel.
[25] Városteremtők II., 172.
[26] Bács-Bodrog vármegye monographiája, I., szerk.: Borovszky Samu, Budapest, é. n., 197.
[27] U. o.
[28] Braun Henrik, Szabadka városháza, Szabadka, 1912, 25.
[29] Horváth Árpád, Edison, Bp., 1983, 77-78.
[30] 1896-1971 Elektrovojvodina, Subotica-trans, 75, szerk.: Miroslav Galer, Subotica, 1972., 196. és az SzTL F:002 III. 195/1897 térképe.
[31] SzTL, F: 002. 2848.(III 195/1897.) 502 p
[32] Lásd bővebben Fábián Borbála, TÉRRAJZ, A gázvilágítás bevezetéséről Szabadkán, In: Ex Pannonia 2006 /9-10. szám, 32.
[33] Bács-Bodrog vármegye monographiája, II., 443.
[34] Straub Sándor, Magyarország közcélra való elektromos áramfejlesztő telepei, Bp., 1905, 26-27.o.
[35] Straub Sándor, Magyarország és Horvát-, Szlavonországok közcélra való elektromos áramfejlesztő telepei és elektromosan megvilágított községei az 1911-ik évben, Bp., 1911., 68.o
[36] Straub Sándor, Magyarország közcélra való elektromos áramfejlesztő telepei, Bp., 1905, 26-27.o és Straub Sándor, Magyarország és Horvát-, Szlavonországok közcélra való elektromos áramfejlesztő telepei és elektromosan megvilágított községei az 1911-ik évben, Bp., 1911., 68.o
[37] A Pallas Nagy Lexikona, 7. kötet, cd-rom
[38] Szabadkai közlöny, 1896. dec. 25. 2.o.
[39] Szabadkai villamos vasút és világitási részvénytársaság I. évi jelentés és zárszámadás az 1898-iki üzletévről., Budapest, 1899, 3. és Malusev Sándor, Szabadka sz. kir. város czim- és lakjegyzéke, Szabadka, 1906, 92.
[40] SzTL F:002 16408/polg.1895
[41] Szabadkai villamos vasút és világitási részvénytársaság I. évi jelentés és zárszámadás az 1898-iki üzletévről., Budapest, 1899, 1.
[42] Malusev Sándor, Szabadka sz. kir. város czim- és lakjegyzéke, Szabadka, 1906, 92.
[43] Braun Henrik, Szabadka városháza, Szabadka, 1912, 24-25.
[44] 3561. cs.
Subotica nekada 